Alohának

Vajon hány ember szeretetét kell élveznünk ahhoz, hogy boldogok legyünk? Kettő? Öt? Tíz? Vagy elég egyetlenegy is? Az az egy, aki képes minket láthatóvá tenni. Aki feloldja bennünk a félelmet. Aki életünknek értelmet ad. Jan-Philipp Sendker  

Mikor keresgéltem, rátaláltam, te jutottál eszembe. Tán azért, mert szeretsz hozni te is gondolatokat. Fogadd szeretettel. 

Egy bájos film

Nathalie második élete

Kedves, szerethető, emberi, s a főszereplő is régi kedvenc. Igazából  az idézet forrását kezdtem el keresni. Így találtam rá a könyvre, amit nem leltem meg a könyvtárban, de emlékeztem, hogy filmen látható. Íme meglett.

Avarégetés

Bújócskát játszik a köddel a füst, aggat a fákra téli ruhákat, kék láng lobban parázson, mögötte árnyak lopakodnak.

 Balog Gábor forrás: http://csataloo.blogspot.hu/2011/02/avaregetes.html

Belevesztem a füstbe, a tekergésébe, az alkonyba. Közben a tűz is életre kelt, majd csendesedett, aztán ismét lángra kapott. Szellő jött, csavart egyet a füstön, majd tovalebbent. Kitárulkozott a kert, mindig más-más oldala, zúga, a távoli ház, fák, a villanyoszlopok. Az élő és az élettelen. Aztán elengedett a látvány, befelé indultam, s még egyszer visszanéztem. Az alkonytól vagy a tűz erősödésétől a füst is jobban terült, vagy csak a pára kezdett előjönni? Vagy csak elkísért, s utamra engedett-küldött, mintegy búcsúzóul? 

ŐK (is)

 

Dalszöveg

Mindig csak rohant. Mondtuk is neki:
"A vesztedbe futsz, a vesztedbe futsz !"
Fésületlenül ha beállított:
"Te bolond lány, a vesztedbe futsz !"

Abban egyetértettünk, hogy nagyon szép,
csakhogy elveszítette az eszét.
Közben irigyeltük is és szántuk őt.
Mondd csak, honnan tudhattuk a jövőt ?

Fésületlenül ha beállított,
mindenkinek volt egy szava.
Körbeálltuk őt, mint egy utazót,
ki ezután nem jön soha.

Honnan tudhattuk a jövőt,
mert mind egyetértettünk, ha láttuk őt:
Ez elveszítette az eszét.
Ez a lány hiába szép, hiába szép !

||: Lá-lá, lá-lá-lá :||

Jön váratlanul, fésületlenül.
Látom, ahogy a vesztébe fut.

Mondd, honnan jön elő ma is hirtelen ?
Miért állok meg, ha eszembe jut ?
Mondd csak, ha már elveszett, miért jön elő ?
Ha már eltűnt, miért keres naponta ő ?

Hogy jut eszembe és miért
aki csak hiába szép, hiába szép ?

||: Lá-lá, lá-lá-lá :||

Mondd csak, ha már elveszett, miért jön elő ?
Ha már eltűnt, miért keres naponta ő ?
Hogy jut eszembe és miért
aki csak hiába szép, hiába szép ?

||: Lá-lá, lá-lá-lá :||

"...a boldogság a katasztrófák üzemzavara"

forrás

Szabó Magdát idéztem, ő pedig az édesanyját. A Könyves Blogon több írást olvashatunk életéről, műveiről, azok utóéletéről. 100 éve született. A fotó nem véletlen. Nagy rajongója volt a macskanépnek, halála után jelent meg egy füzetke e négylábúakkal való kapcsolatáról. Érdekes olvasmány. E fotó is sokat elárul.

Szívvidító reggel,

mert világos van, elmúlt a reggeli félhomály, köd, reggeli sötétség.

Süt a nap, egyre jobban bontakozik a fénye, árad szét,

simogatja, ébreszti a lelket,

erőt, lendületet ad, hoz az elmúlt földbedöngölő napok után.

Remélem a testnek is...

 Az elkésők, tegnapi fotók. A napraforgót vázába akartam behozni, azután megszántam, megsajnáltam, éljen még egy kicsit. Lent a kertben van, távol, érte, hozzá kell menni, ha látni akarom. Megéri, mert szomszédjában egyre pirosabb a kecskerágó kisasszony. Nekem az, kisasszony, aki lassan öltözködik, ékesíti fel magát.

 

 A bizakodó, s egy elkésett(?) hangulat.

 

Tegnap estefelé összegyűjtöttem a diófaleveleket, míg az uram a gyújtósnak valót darabolta. Hiába, az elmúlt napok erre kényszerítették az embert.

 S végül ünnepi pillanatok, szavak, gondolatok egy kedves könyvből.  Ünnepi, emlékező, szívszorító?

Olasz Ferenc: Mindörökkön örökké

Az eső az ég elérzékenyülése,

 ami annak a bizonyítéka, hogy a világnak szíve van. David Foenkinos

 A harmatcseppek halk koppanásokkal jártak az avaron, s a domboldalak egy ködtakarót húztak az arcukra, hogy jobban egyedül legyenek. Fekete István

Künn köd volt, s az estében eltemetett évek jártak.   Az öregember hangja rekedten lépegetett az emlékek útján, és az elmúlt idők árnyai jöttek-mentek a szobában. Fekete István

Vajon hány éves korunkban vesszük észre először a hideget és a sarat? 

A szél is olyan különösen fúj a sötétben. Van benne valamiféle nemtörődömség. Megsimogat bennünket, majd továbbáll. Katherine Webb