Bújócskát játszik
a köddel a füst,
aggat a fákra téli ruhákat,
kék láng lobban parázson,
mögötte árnyak
lopakodnak.
Balog Gábor forrás:
http://csataloo.blogspot.hu/2011/02/avaregetes.html
Belevesztem a füstbe, a tekergésébe, az alkonyba. Közben a tűz is életre kelt, majd csendesedett, aztán ismét lángra kapott. Szellő jött, csavart egyet a füstön, majd tovalebbent. Kitárulkozott a kert, mindig más-más oldala, zúga, a távoli ház, fák, a villanyoszlopok. Az élő és az élettelen. Aztán elengedett a látvány, befelé indultam, s még egyszer visszanéztem. Az alkonytól vagy a tűz erősödésétől a füst is jobban terült, vagy csak a pára kezdett előjönni? Vagy csak elkísért, s utamra engedett-küldött, mintegy búcsúzóul?