Utunk utolsó kazettás temploma: Füzér

  

A kastély után a füzéri várat is megnézhettük volna a közelben. Ez egy félnapos program lett vola, időnk nem volt, maradt, no mi? A református templom, ha már itt jártunk, s Mónika miatt is. 

Azt már utólag fedeztem fel, hogy a kazettás templomokról vannak csodaszép fotók. Ezek viszont az én élményeim, emlékeim.

 "Észak-Magyarországon egyedülálló alkotásnak számító kazettás mennyezettel díszített templomuk van. A templom kék eget idéző festményei, a francia királyok középkori kápolnáját a Saint Chappelt is emlékezetünkbe idézheti. A füzéri református templom II. József türelmi rendelete után 1785-ben épült.

A rokokó stílust népiesen megidéző elemek eredetileg az egész belső teret díszítették, amelyek a padokon a későbbi világoskék színű lefestés által szemünk elől elrejtve maradnak, csak a feltárás kutatónyílása enged betekinteni az eredeti kialakításba.
Az épület ékességét a kazettás mennyezetet Pandák Mihály 1832-ben festette meg. A festett kazetták díszítése a teremtett világ gazdagságát tárják elénk.  Az égboltot idéző nap-, hold-, és csillag-ábrázolásokkal egyben a menny megjelenítése is megvalósul.
A templomi mennyezetek festett kazettás díszítésének a reformáció korától közel háromszáz évig élő hagyománya volt Erdélytől a Dunántúlon át Észak-Magyarországig.  Az itt látható mennyezet a Kárpát-medencei emlékanyagban a késői alkotások közül való.
A műemlékileg védett mennyezet készítésének körülményeiről  az egyik kazettán elhelyezett felirat a következő szavakkal tudósit :" EZEN MENYEZET KÉSZÍTE :NS: PANDÁK MIHAL/   ÍRTA BALLA  PÁL NOTÁR: Aõ  1832 DIE 23: JUNII:/
SUB Praedicátóre SIG:  IAMBOR, CURATore / JOAN HORváth  AND Toth 1832/
DEO IUVANTE  TA BULATUM HOC  CON/ FECTUM EST." forrás

 

 

 

 

 

Kastélyok: Füzérradvány

Amit a kastélyról tudni érdemes itt olvasható, hallgatható.

 

 

 

 A színe és a fonákja. A felújítás folyik...

Ez a fotó gyönyörűséges. Azok a hajlatok. Annyira tudom szeretni.

 

 

S akkor egyszer csak kinéztem az ablakon, ez a látvány fogadott. Én már jártam itt!- nem emlékeztem rá. Kérdeztem a nászom, szerinte vele voltunk itt.

 

S érdemes a kastély parkját is körbejárni!

A szabályt erősítő kivétel

forrás

Nem szeret(t)em a rózsákat. A kertben sem volt, csak a bejáratnál egy örökölt, s egy hozzánk került, akit ide-oda ültegettünk, mert nem volt helye. S mert kaptam rózsafuttatót, vettünk hozzá rózsát, s akkor már köré is, levendulával társítva. Legkedvesebb kertrészem lett, pedig még csak sejteti a jövőt.

Nem szeretem a rózsás porcelánt, bögréket, tányékokat. Amikor tányékokat kerestem  a falra, az egyetlen, ami nem került fel egy Zsolnay rózsás.  A polcon van, rakosgatom. Ott  van, feladat, fúnkció nélkül.

Egy blogról ma ez a csokor mégis megragadta a figyelmet. A színek finomsága, a bimbókban  igérete az újnak, a rózsák együttese szívmelengető. Szép indítása a napnak.

Játék, természetesen

Jöttek az unokák, nálunk nincsenek játékok, nincs játszószoba. Évi 2-3 napért? Előtte olvastam Vekerdy Tamás szavait, adjunk teret a kreatívitásuknak. Ők megkapták, éltek vele. Kidobott és használt szerszámok, edények, a főzés nyersanyagai kikerültek a vadszőlőről, a gazok közül, esetleg a levenduláról, fűszernövényekről, lehullott gyümolcsből. A többit hozzáadták ők maguk. Jól elvoltak!

Szegény cickák

Még több fotóÍ_: http://www.boredpanda.com/daughter-kitten-quadruplets-photography-nadia-ryan-callahan/

Fényárnyékban

Megyek ki reggel a kertbe, ránézek az asztalra a diófa alatt, rásüt a nap a tegnap este odatett/ottfelejtett  ringlókra. Fény és Árnyék, Yin és Yang. Árnyék, ami a diófa alatt van. Benőtte a lomb, sok a fattyúhajtás, de meghagytam, hadd tartson árnyékot a melegben, legyen kuckónk. A fény, ahogy átsüti a ringlót a meleg nap igéretét jelenti. Meleg nap, a ringló melegsége, édessége, s fanyarsága a mag körül, már átcsúszik az árnyékba.

A faház falán szárítom a borzaskata csokrot. Mellette a száműzött tálas. Évekkel ezelőt vettem a kecskeméti bolhapiacon, hirtelen felindulásból, aztán később elvette az örömöm a minta tarkasága. Tettük ide és oda, végül itt találta meg a helyét. Ezt-azt ráakaszthatunk, a fa durvasága tompítja az élénkségét. A házra felfutó lonc is lassan eléri, majd tán körbe is fonja.

S az utolsó fotó. Hamvaska, s a lufivirág már gazdagon virágzó tavalyi példánya. S a háttérben a szárnyas kecskerágó levelei, ahogy a napfény rájuk is süt. Nem erősen, sejtelmesen még, hisz egy nap igérete van előttünk, még a kertet is csak kóstolgatja, de már jelzi, hogy egy meleg nap várható.

"... és a maradék"