Nem szeret(t)em a rózsákat. A kertben sem volt, csak a bejáratnál egy örökölt, s egy hozzánk került, akit ide-oda ültegettünk, mert nem volt helye. S mert kaptam rózsafuttatót, vettünk hozzá rózsát, s akkor már köré is, levendulával társítva. Legkedvesebb kertrészem lett, pedig még csak sejteti a jövőt.
Nem szeretem a rózsás porcelánt, bögréket, tányékokat. Amikor tányékokat kerestem a falra, az egyetlen, ami nem került fel egy Zsolnay rózsás. A polcon van, rakosgatom. Ott van, feladat, fúnkció nélkül.
Egy blogról ma ez a csokor mégis megragadta a figyelmet. A színek finomsága, a bimbókban igérete az újnak, a rózsák együttese szívmelengető. Szép indítása a napnak.