"Itt, itt a helyünk: szemeinkben a távol éggel az itthoni föld fészkire szállni alá."

 

Keresztury Dezső: Zöld-kék Zöld az ég és zöld a föld és zöld a tó és zöld a levegő, zöld a szél és zöld a nád, zöld-kék a fény, az árnyék, kék az áradó hűs pára, zöld tavaszi-zöld a zöld világ. Kéken lebeg a Szent György hegy, a Badacsony, álommesszibe vész fehér házak sora a láthatáron, mindent kék egébe von az érett tavasz; dúsabb nem lehet soha. Legfeljebb mint az álomkép, a látomás, az emlék, honvágy, ifjuságunk tűnt honát őrző és fel-felvillantó tündérvarázs, örökzöld, élő alkotás, kék-tiszta vágy.

"A csillagok és madarak közt álló fejkendős nőalak kapocs az ég és a föld között, egyszerre oltalmazó madonna és gondoskodó parasztasszony. Fejkendőjének hullámzása az út menti pléhkrisztusok záróívét, virágokat termő palástja pedig egy göcseji harang kontúrját is eszünkbe idézheti." Németh János szavait idézve: "Abban a szerencsében lehetett részem, hogy jó barátságot ápoltam Keresztury Dezsővel, így pontosan tudom milyen volt számára ez a vidék. A zalai táj és a Balaton-felvidék egyaránt közel állt a szívéhez, ezért mindkettőt belekomponáltam a domborműbe. Az alsó harmadban a Badacsony sziluettje adja a horizontot, előtte pedig végtelenbe futó szántás látható, aminek földrögeibe a Dunántúli hexameterek első versszakának két utolsó sora került." "Itt, itt a helyünk: szemeinkben a távol éggel az itthoni föld fészkire szállni alá."    forrás

Tobzódás

A bejegyzés fele napokkal ezelőtt készült, aztán nem élesítettem, kerültek mellé társak. S most megosztom veletek apró, de annál nagyobb örömömet is. Apró, mert apróka az abelia, egy lyukas fillért nem adtam volna érte. Tegnap észrevettem , hogy megjelentek rajta az első rügyek, tehát megmarad. A későn rügyezők közt van a szömörce is, de azt már megtapasztaltam, hogy él. Földig visszavágva, fagyás után az orbáncfű is újrahajt. Amiért a szívem sajog, belehaltam,  a kert legszebben hajtó bokra (volt tavaly), a téli bangita. Ő nem akar felébredni, akárhogy biztatom. 

Tapasztaltam még egy érdekességet, okát nem tudom, vagy sejtem. Viszont a sejtés sem áll mindegyik esetében. Dúsak lettek a bokrok, némely növények. Öröm. Most a borbolyák virágzását mutatom, amelyikről a teljes növényt bemutató fotó készült 3-4 éve van a kertben, idén virágzik. Azt hiszem a tujasövény kivágása nagy felszabadulást hozott a növényeknek. Ősszel trágyáztuk is őket, vagy a kettő együtt, tetőzve a meleg, áprilisi napsütéssel.

  

 Borbolyák.

 

 Orbáncfű, mégis magához tért.

 Japánbírs

 Spiarea japonica

Tobzódás lett a bejegyzés címe, még soha ilyen dús nem volt. A neve most nem jut eszembe.

Újabb tulipánok, vagy a régiek alkonyfényben. Sok örömet adnak nekem. S azért az én hagymáim között is lett meglepetés. Ilyenek csomagját nem találom.

 Kínai rojtos virág, amit addig dugdostam, pátyolgattam, míg a végén kiültettem a kertbe. Igen ám, de mint kiderült kényeske, s hideg idők vannak kilátásban. Izgulhatok érte. Amúgy jól mutat(na, ha lenne erkélyünk ott, odavaló főként, mint utólag kiderült), kétségtelen.

 
 Tűzeső lassan virágba borul.

 Hunyor teljes pompájában, mostanra tért magához. A bőrlevél úgy tűnik megtalálta a helyét.

 Hunyor szellőrózsával.

 5 év után satnyán, de virágba borulva az áfonya. (Kérdezhetnénk: s hány átültetés után?)

  Clematis és encián

A kis szolid primula most virágzik a társaival együtt.

 S ha már vannak alkonyi fotók is egy kis kitekintés a levendulákra némi pitypanglámpások kíséretében. 

A mai reggelen

hirtelen tudatosult bennem, hogy elfelejtettem készülni Húsvétra. Nincs dekoráció, nincs festett tojás, egyedül sonka van.   Gyakorlatilag nem készítettem húsvéti üdvözletet sem, s az már csak a folytatás, hogy lelkileg sem készültem fel.

Tán a sok rosszullét, kínlódás terelte el a figyelmem? Ha jobban lettem másra kellett az erőm?  Már nem is mondom, panaszkodásnak tűnik, pedig nekem meg kell élnem, s nem szívet röptető.

Lapozzunk. Korán keltem, mert ha 5-kor ébredek sajnos már nem tudok visszaaludni. Viszont egyszer csak "belenyomtak a földbe", mire felébredtem ismét már zápor után voltunk. Én is (ezek szerint), s a kert is. Nézzétek velem együtt e csodákat. Mondhatnám, ha már csak ez az öröm maradt, de ez így nem igaz. Ezek tényleg csodák!

 

 

S hoznék egy kis csemegét. Sokszor írtam Murakami Harukiról,s az ő nagy zeneszeretetéről. Az ember szinte kereste a meghallgatás lehetőségét olvasás közben, oly kedvébresztően írt róla. Nos itt lehetőség nyílik belehallgatni kedvenceibe. Ahogy írom a bejegyzést ezeket hallgatom.