Tavaszi zsongás

Senkit ne tévesszen meg a bejegyzés címe, nem a természetről írok. Felpezsdült a falu. Autók jönnek, autók mennek. Ismeretlenek lepték el a települést, bekiabálnak a kapukon, viszik amit találnak. Már, ha megfelel, ha belefér az autójukba. Kiürülnek a pincék, padlásterek, megtelnek a házak előtti szabad területek. szabad a rablás.

Lomtalanítás van. Megszabadul ki-ki saját lomjaitól, megszabadulnak egy elmúlt élettől. Pár házzal odébb lakott és élt M.  néni.  Nem jártam nála, beszélgetésekből és az állatai révén ismertem. (Egy-egy kutya, macska hálás téma az ismerkedéshez.) Levágták mindkét lábát, a rokonok s valaki a faluból gondozta. Ő meg a macskákat, vagy inkább a macskák hozták el neki a szeretetet és a ragaszkodást. Székhez kötött életébe egy kis melegséget. Aztán jött egy kis agyvérzés, epeműtét, idős otthon és az élet elhozta neki a halált. Úgy kellene írnom, hogy a megváltást?

Most kipakolva a háza, a háza mellett egy élet. A bútorok igen,  használati tárgyak nem annyira, azokat elvihették már? A bútorok mesélnek. Mesélnek a korról, amikor vásárolták őket. Modernek, nem a szokásos falusiak, nem az ötvenes évekbeli kombinált, nem  varia bútor. Hetvenes évek? Valószínű. Mindegy is,  kint végezték, hogy a kiürült házából (kockaház) az örökösök egy új és modern házat bővíthessenek, építhessenek, új és modern bútorokkal.

A cicája pedig átköltözött a szomszéd melléképületébe.Nem találja ott már a helyét? Már nem kell?  M. néni halála után is hagytak neki az örökösök száraz eledelt,  s etette a néni gondozója. Vagy az már nem az ő otthona? Azt mondják pedig, hogy a macskák a házhoz ragaszkodnak. Sokáig siratta macskaszerető, simogató és kényeztető gazdáját, még hónapokkal a halála után is.

Szóval autók jönnek-mennek. Már megérkeztek a hivatalos szállító autók is, hogy a senkinek, -értsd lomisoknak- sem kellő lomokat elszállítsák. Elcsitul a nyüzsgés, elcsendesül a falu, visszaáll a megszokott élet. Csak a kutyák tutulnak. Vajon miért? A kertek alatti erdős részen, részre betévedt egy gyönyörű Golden Retviever. Villanypásztor őrzi ott  nyájat, már amikor kint vannak. Nem találja a kiutat, vagy találja, de az áram visszatartja. A mi kutyáink látják, érzik, ugatják. Mi lesz a sorsa? Vagy inkább mi a sorsa? Senkinek nem hiányzik? Senki nem keresi?  Vagy kitették, s szegény erre próbált hazatalálni?

Az idő pedig kínlódik. Kínlódik, mert esni nem tud. Az este akkora felhők voltak, szinte sötétkék, sötétszürke takaró fedte le a földet. Valahol máshol szabadultak meg a bennük lévő víztől. Mi pedig ki-kimegyünk a ház relé, kémleljük az eget, mondjuk az esőváró mondókát, esőt próbálunk varázsolni. Hátha elhozza nekünk, a földnek, a növényeknek. Az esőt, a megváltást.

Reggel hatkor felkeltem,

hogy a könyvem olvashassam. Még mindig nem jutottam hozzá.

Eső helyett, ma délután

most megyek lefekszem, legalább egy kicsit.

Tavasz, vasárnap, erdő, kert

 
 Ezek már esti  kerti fotók:

Sokszor nem tudom eldönteni hol vannak a határok, mikor kell lépni, s mikor visszahúzódni. Az utolsó héten voltak kemény napjaim, volt, hogy próbáltam napokon át nem csinálni semmit, hogy helyrehozzam magam. Tényleg keveset tettem, ezek szerint ez is sok. Pedig annyira, de annyira szeretek a kertben tevékenykedni.

A tegnapi kérdés: elvigyük-e a koldus királykisasszonyt (szeretetkoldus), Zsebi nagyságos úrhölgyet kirándulni? Persze ez a kimozdulás nekünk is szólt. Csak... amikor... Végül győzött a menet, elindultunk a kedvenc erdőnkbe. Mások is gondolkodtak így, az sem utolsó szempont sok ott a medvehagyma, azt is szedtünk egy pogácsányira valót. Mások megrakott zacskókkal jöttek. Találkoztunk régi, kedves ismerős házaspárral, s jót beszélegettünk. A kirándulás főszereplője pedig imádta póráz nélkül az erdőt. Egy gondom volt, a sok-sok vadvirág fotója nem sikerült, s ezt már itthon vettem észre. Pedig sokat fotóztam, tele volt az erdő pettyegetett tüdőfűvel, szellőrózsával, stb. Remélem azért némi tavaszi hangulatot sikerült hoznom?

Egy kis kerti szórakoztatás

Megosztom veletek, nem csak a kertészkedés miatt. A videót is a poszton belül tudjátok csak megnézni. (Vagy én vagyok ügyetlen...)

Ne vess, inkább nevess ma!

- így hangzik a felszólítás a Sokszínű Vidék posztjában. S mindenféle időjárási megfigyelést idéz, hogy legyen mihez tartani magunkat. Tegnap-tegnapelőtt rendbe tettem a fűszerkertet, emiatt tegnap dél óta szigorúan fekszem. Szigorúan. Megint nem tudtam mennyi a mennyi, ill. ha már benne vagyok, befejezem. Ma vetettem volna hozzájuk, de néztem a holdnaptárt, nem javasolta. Annyi lenne a tennivaló, de nem merek semmit tenni. Írtam tegnap.

Hoztam párat a kert aljáról az ott nyíló növények közül. Teljes pompáját mutatja a természet, a tavasz.

 

 

 

 

 

 

Ha már a korareggel kiűzött az ágyból

 S ez tegnap estéről, nem lett tökéletes, nagyon sajnálom,

 és ez utolsó beszéljen magáért.

Madáretetés még mindig. Miért is?

 

 A Magyar Madártani Egyesület hírleveléből másolom ide a lényeget. Én is ebből értettem meg a jelenséget, hogy miért mostanában tűntek fel a fotón is látható madarak az etető körül, s miért is etessük őket, meddig és milyen táplálékkal. Megosztom veletek.

"Éppen ezért a március közepétől április közepéig tartó időszak − különösen elhúzódó tél és hűvös tavasz esetén − kritikus periódus a korán fészkelni kezdő madarak, és ezek azévi (első költésből származó) szaporulata számára. Ez különösen a települési, főleg a városi, belvárosi madarakra igaz, ahol a természetes növényzet területi aránya az épületek, az utak és utcák miatt a természetesnél jóval alacsonyabb.
Bármilyen meglepőnek tűnik is, a kora tavasz elsősorban nem a rovarevők, hanem a magevők számára jelent kihívást. Ennek oka, hogy ekkorra szinte teljesen kiürülnek az előző ősszel képződött természetes magraktárak (hullottmag-bázisok, érett virágzatok, vadföldek), miközben a növényi élet sem indul még be. Ezzel szemben a rovarok akár télen is repülnek, ha süt a nap és a hőmérséklet +10 C° környékére emelkedik, ami kora tavasszal már általánosnak számít.
Ezzel az eltérő természetes táplálékkínálattal magyarázható, hogy az etetési időszak végén a cinegék és más rovarevők száma gyakran drasztikusan csökken, vagy ezek a fajok el is tűnnek az etetőkről, miközben a magevők nagyobb számban és olyan etetőhelyeken is megjelenhetnek, ahol akár egész télen egyet sem lehetett látni.

Az eleségkínálat kora tavaszi átalakítása

Ezért az javasoljuk, hogy ha a madarak, különösen a magevők (tengelic, zöldike, erdei pinty, meggyvágó) továbbra is (akár "új fajként") látogatják az etetőnket, az etetést március végéig, április elejéig-közepéig is folytassuk úgy, hogy az eleségben a napraforgómag mellett egyre nagyobb arányban szerepeljenek az aprómagvak (pl. állatkereskedésben is beszerezhető köles, pintyeknek és papagájoknak árult keverék) és továbbra is adjunk almát a madaraknak.

Tavaszi zöldeleség az etetőn és rügyvédelem

Alkalmilag előfordul, hogy az etető madarai az etetési időszak végén nagyobb mértékben rájárnak, és károkat okoznak a gyümölcsfák virágrügyeiben. A tavaszi rügyevés a növényevő (magevő) madarak természetes viselkedése, amitől ebből következően nem könnyű ezeket eltántorítani. Ilyen esetekben a legbiztosabb (ami nem jelent könnyű megvalósíthatóságot!) módszer a teljes fizikai elszigetelés, a fák raserhálós burkolása lenne, mivel azonban ez többnyire nem megoldható (túl nagy és sok a fa, drága), meg lehet próbálkozni zöldeleség felkínálásával is. A rügyfakadási időszak előtti hétre csíráztassunk kölest (illetve akár még búzát is), és reszelt sárgarépával, illetve ha már lehet szedni, tyúkhúrral együtt tegyük ki a tavaszi etetőre. Így a madarak − a könnyebb megoldást választva − remélhetően az etetőn elégítik ki zöldigényüket, és nagyobb valószínűséggel hagyják békén a fákat (vagy legalábbis kevesebb rügyet esznek le), mintha nem így járnánk el.

 Április közepén abbahagyhatjuk az etetést!

Április első felére (enyhe tavaszokon akár néhány héttel korábban) a megújuló rovarélet mellett már a növényzet: a fák és bokrok friss rügyei, levelei és hajtásai, a friss fűtakaró és a gyepszint virágzó lágyszárúi is kellő természetes táplálékbázis kínálnak a madaraknak. Ilyenkor kell − hacsak nincs rendkívüli időjárási helyzet − abbahagynunk az etetést.
Ahhoz azonban, hogy a legkorábbi lágyszárúak is virágozhassanak, majd magot tudjanak érlelni, arra van, arra lenne szükség, hogy a parkok, kertek és udvarok gyepe ne legyen folyamatosan tövig lenyírva, illetve maradjanak olyan kaszálatlan foltok, ahol erre van ideje a növényeknek. Ez a természetbarát települési gyepkezelés ráadásul a beporzást végző rovarfajok kora tavaszi túlélése szempontjából is előnyös."

Ideillesztem  a linket is :  http://www.mme.hu/az_etetes_befejezesenek_idozitese

Filmeket is nézhetünk a fent olvasottakról.