Tavasz, vasárnap, erdő, kert

 
 Ezek már esti  kerti fotók:

Sokszor nem tudom eldönteni hol vannak a határok, mikor kell lépni, s mikor visszahúzódni. Az utolsó héten voltak kemény napjaim, volt, hogy próbáltam napokon át nem csinálni semmit, hogy helyrehozzam magam. Tényleg keveset tettem, ezek szerint ez is sok. Pedig annyira, de annyira szeretek a kertben tevékenykedni.

A tegnapi kérdés: elvigyük-e a koldus királykisasszonyt (szeretetkoldus), Zsebi nagyságos úrhölgyet kirándulni? Persze ez a kimozdulás nekünk is szólt. Csak... amikor... Végül győzött a menet, elindultunk a kedvenc erdőnkbe. Mások is gondolkodtak így, az sem utolsó szempont sok ott a medvehagyma, azt is szedtünk egy pogácsányira valót. Mások megrakott zacskókkal jöttek. Találkoztunk régi, kedves ismerős házaspárral, s jót beszélegettünk. A kirándulás főszereplője pedig imádta póráz nélkül az erdőt. Egy gondom volt, a sok-sok vadvirág fotója nem sikerült, s ezt már itthon vettem észre. Pedig sokat fotóztam, tele volt az erdő pettyegetett tüdőfűvel, szellőrózsával, stb. Remélem azért némi tavaszi hangulatot sikerült hoznom?