Munkálkodós napok

 vannak mögöttünk. Délelőtt kertészetben jártunk, tulajdonképpen téltemetőt kerestem,de megint elkéstem vele. Viszont egy bizonyos kertrészhez találtam hunyort, páfrányt és bőrlevelet, amit nagyon szerettem volna már régóta. Azt hiszem kell mellé beszerezni csigairtó szert is, mert meztelencsigamágnes. Az utolsó kezdeményt, amit a fűnyíróknak nem sikerült elpusztítaniuk, ők rágták szét.

A házban még bent díszítő primulákat is ideszánom majd, ha a fagyveszély elmúlik. Aztán kész leszek ezzel a résszel. Itt nyílnak a hóvirágok is, de őszi "vetés", még csak pár szál van. (Az már csak hab a tortán, mielőtt elültettem volna őket kb. egy talicskányi követ, betonzúzalékot kitermeltünk a földből.... A nádszálak kutyamentesítést  szolgálnak. Azért mellettük hagytunk Zsebinek sétáló ill. átjáróhelyet.)

 A kétéves hunyor most kezd magához térni, virágzik, a fehérek pedig tobzódnak a virágokban. A téli jázmin most kezdi bontogatni a virágjait. Végre nálunk is jelzik a növények, hogy itt a tavasz!

 S miközben én átültetgetek, visszametszem amiket kell a ház ura a tuják gyökereit szedegeti ki, bár ez e pillanatban az ásó nyelének széthasadása miatt múltidő. Hoztunk pár bokrot is, hozzájuk ill. eddig jutottam  el a terveimmel. Egyszerűen nem megy nekem a papíron tervezés, ill. elvek vannak, de kimegyek, bambulok, mérek, kört rajzolok, hogy ismét a túlzsúfolás hibáját el ne kövessem. Aztán majd szépen, lassan...

 S miközben a nap nyugodni kezdett oly jó volt látni bent, hogy nyugtában bevilágítja már a hálót.

Most őszintén,

 kinek a szíve nem dobbant rá? Már az idősebb korosztályból? Ki nem gyűjtötte a fotóit, rohant megnézni a filmjeit vagy csak a barátnőmmel mi voltunk ilyen bolondok? Nem  hiszem.

forrás

A szép tavaszias időben

tegnap három bokrot ástam át, mára belehaltam, s gondolom a szélbe, a nagyobb melegbe.  Délutánra ismét ember lett belőlem, tehát négy után ismét átültettem, már kisebb növényeket. Holnap folytatás...

Íme az első hóvirágaink, ők jövevények, az ültetettek halványak. Majd jövőre!

A kankalinok is kandikálni kezdenek.

 Vasárnapi bolhafia és a kecskeméti bolhafia, lent. Imádom, Pálléké, régi.

 

Ahogy a fürdőből jövünk ki ezeket a  cserepeket láthatjuk. A kedvenceim. Kicsit annál többek, ezeket is ez a család készítette.

 

Ment lefelé  nap, tegnap és ma.

 

 

Legyen szép vasárnapotok!

Itt fagyos éjszaka most kezd magához térni a világ. Bolhapiacra kellene mennünk, kicsit körülnézni.
Meglátjuk.

Szerelünk

az un. csőszobába kamrapolcokat. Egymás hegyén-hátán volt minden, semmit nem találtam, ha megtaláltam szét kellett pakolni, hogy kivehessem. A franciaágy betétet kidobtuk, szétszereli az uram. A vendéglátást máshogy oldjuk meg. (Mióta a bejegyzést írni kezdtem el is készültünk, bepakoltunk, van helye mindennek. Ideje volt.)

Nem értem miért, de a sarokban csuromvizes a fal. Tapinthatóan. Ez nem jó.

Várom a gyorspostát, elviszik a fényképezőgépemet, megszerelni, remélem olcsón készül el. Ha nagy az összeg, lemondok róla. Ill. használom így, már hónapok óta, legfeljebb időnként nem fényképez, mást fényképez, dupláz, mások a színek. Mondjuk mindez elég baj. Néha jók a fotói. Ki érti ezt?

S egy aranyos macskamese. Cirnyó úrfi későbbi testvére, Fickó nagy kedvelője a baromfiudvarnak. Megtojnak a tyúkok, ráfekszik a tojásokra, azokon melegszik e hideg időkben. Igen ám, de a tojóhelyre tyúk is igényt tart. Illetve tartott volna, mert a verekedésből Fickó úrfi került ki győztesen, elzavarta a tyúkot. Milyenek ezek a macskák!!! Cirnyó "nagymamája" mesélte el a történetet, nem tudtam kihagyni, hogy meg ne osszam veletek.

Minket pedig e jó idő csalt ki a kertbe metszeni, gyümölcsfákat, bokrokat, levendulát. Közben egy szürkebegyet figyelgettünk a madáretető környékén.  A kutyalányok pedig élik ugatós, versenyfutásos világukat.

Teljes pompában!

 

 Ők (tűzeső) pedig kezdenek magukhoz térni. S a tavasz ígérete: kikeleti bangita.

Végre tavasz,

tavaszi napsütés, melegebb időjárás, s hogy ne legyen kerek, nekem melegfront. Azért délutánra már összevakartam magam, s kicsit kertészkedtem. Visszavágtam a díszfüveket, a bugás hortenziát, a tavalyról télre meghagyott növényeket. Némelyik még csufít, de  tudnom kell mit viszek majd átültetni.

Írtam már, hogy a fagy megtépázta a hunyorokat, s amik nyílnak, a fehérek ma látogatókat kaptak. Csak úgy zsongtak körülöttük.

  

A szoba is gazdagodott egy növénnyel, csak  a nevét felejtettem el. Legalább azt tudom, hogyan locsoljam. Százszor átpakoltam, hogy valami formája legyen a habán kerámiákkal együtt, aztán ahogy az alsó fotót elnézem maradt az első variáció. A sarokban lévő sivatag rózsáját is nemrég vettük, nem voltak növényeink, hiányoltam őket. (Illetve csak az ablakban vannak.)

Igazság szerint más növényre vágytam, de amikor elsoroltam a körülményeket ezeket javasolták. Meglátjuk, mire megyünk egymással.

Tegnapelőtt a leandereket, ma a japán kaméliát is kitettem. Remélem már nem lesz gond vele. Megdicsértem, a telet, gyakorlatilag egy geotextilbe csavarba vészelte át a faházban, a kőkemény mínuszokkal együtt. 

A kertben pedig zajlik  a kutyaélet....

Akik szeretik a művészeteket és a kerteket nekik ajánlom,

s  az Otthon édes blogot is. Nőknek szól, otthon, kert , művészetek, életmód, s ami még belefér. Persze nem csak nőknek. S mindig valami újra, érdekesre nyitja rá az ember szemét.

" Van egy történet a görög istenekről. Azért teremtették az embert, mert unatkoztak, de mivel még mindig unták magukat, szerelmet is teremtettek. Többé már nem unatkoztak, így hát eldöntötték, maguk is kipróbálják a szerelmet. Legvégül megalkották a nevetést is, hogy mindezt kibírják."

  

 A szerelem bősége c. filmet Györgyi ajánlotta, ezzel a mondattal kezdődik. A rendező, a szereplők garantálják a sikert. Talán a főszereplő (Morgan Freeman) miatt néztem meg ismét. Az általa alakított figura miatt, de ki-ki választhat melyik pár sorsa fogja meg.

A film

Ennek a változatnak szerintem jobb a hangja, de ki-ki próbálja ki. 

S ha már a filmből idéztem, jöjjön még pár gondolat, onnan:

 Különös, hogy a boldogság milyen fintorokat mutat néha.

 Tudod, hogy minden kapcsolatban vannak tökéletes napok? Van olyan nap, amire évekkel később is úgy emlékszel vissza, hogy rendkívüli volt. Nem azért, mert aznap nyertél a lottón, vagy ilyesmi. Csak sima átlagos nap volt. Mégis, valamiért tökéletes lett. Ez a nap is ilyen. forrás

Én még mást is idéztem volna, de harmadszor már nem nézem meg. 

S ki tudja, a jutube-ról miért nem tudom a filmet ideilleszteni? Van amit enged, s van amit nem.