Legyen szép vasárnapotok!

Itt fagyos éjszaka most kezd magához térni a világ. Bolhapiacra kellene mennünk, kicsit körülnézni.
Meglátjuk.

Szerelünk

az un. csőszobába kamrapolcokat. Egymás hegyén-hátán volt minden, semmit nem találtam, ha megtaláltam szét kellett pakolni, hogy kivehessem. A franciaágy betétet kidobtuk, szétszereli az uram. A vendéglátást máshogy oldjuk meg. (Mióta a bejegyzést írni kezdtem el is készültünk, bepakoltunk, van helye mindennek. Ideje volt.)

Nem értem miért, de a sarokban csuromvizes a fal. Tapinthatóan. Ez nem jó.

Várom a gyorspostát, elviszik a fényképezőgépemet, megszerelni, remélem olcsón készül el. Ha nagy az összeg, lemondok róla. Ill. használom így, már hónapok óta, legfeljebb időnként nem fényképez, mást fényképez, dupláz, mások a színek. Mondjuk mindez elég baj. Néha jók a fotói. Ki érti ezt?

S egy aranyos macskamese. Cirnyó úrfi későbbi testvére, Fickó nagy kedvelője a baromfiudvarnak. Megtojnak a tyúkok, ráfekszik a tojásokra, azokon melegszik e hideg időkben. Igen ám, de a tojóhelyre tyúk is igényt tart. Illetve tartott volna, mert a verekedésből Fickó úrfi került ki győztesen, elzavarta a tyúkot. Milyenek ezek a macskák!!! Cirnyó "nagymamája" mesélte el a történetet, nem tudtam kihagyni, hogy meg ne osszam veletek.

Minket pedig e jó idő csalt ki a kertbe metszeni, gyümölcsfákat, bokrokat, levendulát. Közben egy szürkebegyet figyelgettünk a madáretető környékén.  A kutyalányok pedig élik ugatós, versenyfutásos világukat.

Teljes pompában!

 

 Ők (tűzeső) pedig kezdenek magukhoz térni. S a tavasz ígérete: kikeleti bangita.

Végre tavasz,

tavaszi napsütés, melegebb időjárás, s hogy ne legyen kerek, nekem melegfront. Azért délutánra már összevakartam magam, s kicsit kertészkedtem. Visszavágtam a díszfüveket, a bugás hortenziát, a tavalyról télre meghagyott növényeket. Némelyik még csufít, de  tudnom kell mit viszek majd átültetni.

Írtam már, hogy a fagy megtépázta a hunyorokat, s amik nyílnak, a fehérek ma látogatókat kaptak. Csak úgy zsongtak körülöttük.

  

A szoba is gazdagodott egy növénnyel, csak  a nevét felejtettem el. Legalább azt tudom, hogyan locsoljam. Százszor átpakoltam, hogy valami formája legyen a habán kerámiákkal együtt, aztán ahogy az alsó fotót elnézem maradt az első variáció. A sarokban lévő sivatag rózsáját is nemrég vettük, nem voltak növényeink, hiányoltam őket. (Illetve csak az ablakban vannak.)

Igazság szerint más növényre vágytam, de amikor elsoroltam a körülményeket ezeket javasolták. Meglátjuk, mire megyünk egymással.

Tegnapelőtt a leandereket, ma a japán kaméliát is kitettem. Remélem már nem lesz gond vele. Megdicsértem, a telet, gyakorlatilag egy geotextilbe csavarba vészelte át a faházban, a kőkemény mínuszokkal együtt. 

A kertben pedig zajlik  a kutyaélet....

Akik szeretik a művészeteket és a kerteket nekik ajánlom,

s  az Otthon édes blogot is. Nőknek szól, otthon, kert , művészetek, életmód, s ami még belefér. Persze nem csak nőknek. S mindig valami újra, érdekesre nyitja rá az ember szemét.

" Van egy történet a görög istenekről. Azért teremtették az embert, mert unatkoztak, de mivel még mindig unták magukat, szerelmet is teremtettek. Többé már nem unatkoztak, így hát eldöntötték, maguk is kipróbálják a szerelmet. Legvégül megalkották a nevetést is, hogy mindezt kibírják."

  

 A szerelem bősége c. filmet Györgyi ajánlotta, ezzel a mondattal kezdődik. A rendező, a szereplők garantálják a sikert. Talán a főszereplő (Morgan Freeman) miatt néztem meg ismét. Az általa alakított figura miatt, de ki-ki választhat melyik pár sorsa fogja meg.

A film

Ennek a változatnak szerintem jobb a hangja, de ki-ki próbálja ki. 

S ha már a filmből idéztem, jöjjön még pár gondolat, onnan:

 Különös, hogy a boldogság milyen fintorokat mutat néha.

 Tudod, hogy minden kapcsolatban vannak tökéletes napok? Van olyan nap, amire évekkel később is úgy emlékszel vissza, hogy rendkívüli volt. Nem azért, mert aznap nyertél a lottón, vagy ilyesmi. Csak sima átlagos nap volt. Mégis, valamiért tökéletes lett. Ez a nap is ilyen. forrás

Én még mást is idéztem volna, de harmadszor már nem nézem meg. 

S ki tudja, a jutube-ról miért nem tudom a filmet ideilleszteni? Van amit enged, s van amit nem.

Nem rózsa, kankalin!

Hosszú szárú kankalint kerestem, ehhez a kertészhez irányítottak. Valami hibrid lehet, nem találok róla leírást. Érdekes.

Úton

 Odaúton

 

Vendégségben

Hazafelé

Ködben indultunk, utaztunk, másnap meleg napunk volt, ködös estével. Nehogy hiányérzetünk legyen. S mire hazafelé jöttünk a Dunántúlon ismét kezdett leereszkedni. (Bár, ezt hiszem már előbb is. Ahogy elnézem  a fotón.) Nehogy...

Volt születésnap, piacozás, imádok ott virágokat venni. Nem is értem miért? ill. mindig találok valami érdekeset, most is. Nagy sétálások, evés-ivás, kinek-kinek kedve szerint. S az elmaradhatatlan unokázás,  kivel-kivel életkora szerint.

Aztán hazaértünk, s olyan kiéhezett macska fogadott minket, hogy 5 db combos csirkeszárnyat evett meg a szerencsétlen. Az utolsót a kidagadó hasa miatt már nem akartam odaadni, de nem engedett belőle. Azt megette, s eldobta magát. Lehet, hogy Zsebi étlen maradt, mert azt hittem megetették, így csak keveset adtam neki. (Ma bepótolta. Meg is köszönte az unokámnak a küldeményt. No, kicsit besegítettem ebben neki.)

Virágba borultan