Csodált házaim 2.

Amikor most kerestem a bemutatandó házat a jegyzeteimet figyeltem, miért is mentettem el a linket? Itt a "kerámiái miatt" megjegyzés szerepelt, az már csak hab a tortán, hogy tizennyolcadik századi a ház Cotswolds-ból. Mondjuk én  a konyha és/vagy ebédlő, s igen  a kerámiák miatt  vesztem el e fotókban, a többi is szívet melengető. Úgy látszik az én szívemet ezek a régi házak dobogtatják meg. (A kerámiákról nem is beszélve.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 forrás

Miután ma egész nap sütöttem,  jól el is fáradtam, sőt Zsebi búcsúsétáltatása is elmaradt. Azért a kis szomszéddal jól elszórakoztak egész nap, aki egyre bátrabb(rosszabb) a kertben.  Most ki-és ledőlve olvasgatok, aztán pakolni is kell majd. Ha megjöttünk jelentkezem, remélem azért napos idő lesz a társunk innen 350 km-re. 

Legyen szép hétvégétek!

Fagy után

 

 

 

 

reggel a jó idő ígéretével. Sütött is  a nap ezerrel napközben. Lehetett eltakarítani leveleket, levágott elszáradt növényeket. Holnap ismét enyhe hidegfront. Remélem nem vág oda, utazunk, sütnöm kellene.

Mélyrepülésben

 A fény és ahonnan érkezett

 

Bitangul érzem magam, szétszakadok...

Ajánlom

Parádés szereposztás, könnyű film ilyen, még hideg téli délutánra: Audrey Hepburn és Gary Cooper, s Maurice Chavelier. (A listámról, s hogy került oda? Nem emlékszem, nem is értem, hogy még miért nem láttam?)

Délutáni szerelem

Erdőt jártunk

Már búcsúzik a tél, de a hó és jég még őrzi az emlékét. Irtják az erdőt, nem teszek fel a tar vágásról fotókat. A nyomok a sárban az életet jelzik. Fent varjak hajtották egymást, s kicsike madarak röpködtek fel a fákról. (Azonosítani lehetetlen volt őket.) Érződik a változás ígérete. Időnként kibújt a nap, akkor bebarnultak a fák, bokrok. A 3. fotón a fehér levelek igazából ezüstösen csillogtak, ahogy rájuk sütött a nap.

 

 

 Közben  nap szépen, lassan csúszott lefelé a hegy mögött. Élmény volt fényképezőgéppel kísérni a nyugtát.

 

S élmény volt kimozdulni, egyet sétálni, s nem tudom kinek volt nagyobb a boldogsága  a vidáman száguldozó, száz szagot szimatoló Zsebinek, vagy a komótosan sétáló gazdáinak?

Még a bemutatott házhoz

 
Fordítós fordítás, akadozik a nyelv, de a lényege benne van. A forrásnál az eredeti fotók is megtekinthetők. Azt hiszem ez az egész azért is ilyen fontos nekem, mert én is a ház lelkét éreztem meg a fotókon keresztül.

 
Amikor Jacques Erasmus és Hein Liebenbergben vettem egy 160 éves ház az országban, és elképzeltem egy modern átalakítás, ők a szív hallgatni a vénasszony.
Gyakran lép be a beszélgetést, ez a ház az övék. Úgy beszélsz róla, mintha egy barát. A szelíd, de erős, méltóságteljes asszony. Aki tapasztalt sokat, és tiszteletet érdemel.
"Ők" a Jacques Erasmus, tervező, kurátor, a szépség, szakács és az étterem tulajdonosa népszerű Fokváros étterem Hemelhuijs és Hein Liebenberg, aki dolgozik a pénzügyi szolgáltatási ágazat.
Amikor a pár vásárolt a 1854 Cape holland házban Montagu, tudták csak, hogy ez a második legrégebbi ház a városban (a legidősebb múzeumi épület), és hogy kellett volna tennie a nagyobb felújítások.
Ezek elképzelt acél-üveg konverzió ülne merészen, de kényelmesen mellett Cape Dutch jellemzői a ház, de a nagyasszonya rendelte másképp. Jacques azt mondja, hogy olyan, mintha a ház volt egy élőlény, és hogy mind ő, mind Hein igazodnia kellett vágyai. Mi következett volt hasonló egy beszélgetést vele.
"Egy évvel korábban elkezdtük felújítására, töltöttem minden hétvégén alszik egy matracon a földön az üres előtér. Fontos volt, hogy ezt, mert csak akkor nem hallom a házat. Hallottam, ahogy lélegzik. Hallottam a csikorgó a fa, a hangok a csövek teszik, hogy a szél suttog a szoba és hol fájt. És ezzel rájöttem, hogy mi volna, hogy egy történelmi felújítás; nem volt annyira az, amit akartunk a házat, hogy inkább mi is kell lennie. "
Történelmi felújítás magában foglalja formalitás, de ez a ház egyáltalán nem. Annak ellenére, hogy tele van értékes régiségekkel, ez egy nagyon is élt-ben otthon, egy hely, ahol minden, nem számít az értéke, használják. A konyhában, Jacques kedvenc szobája, mert emlékezteti őt a gazdaság konyha ifjúkori, áll egy elkoptatott hentes blokk, kivájt használat révén éveken át. Egy nagy asztal egy 300 éves kerámia edénybe töltött füge. Jacques szereti a régi dolgokat, mert a történet. "Minden a házban van egy története. És ez lehet értékes, de nem érinthetetlen. Nem élünk egy múzeumban. "
"Trek uit Julle skoene," Jacques és Hein arra ösztönzött minket, ahogy átléptük a küszöböt a saját otthonában. Állandó a meditatív tér szinte zord előszoba, mi lehetett volna megbocsátható gondolkodás a kérést, hogy vegye le a cipőt az volt, hogy megvédjék ezeket a történelmi épületben, de mi lett volna rossz. Ennek az volt az otthoni barátok, és ez a meleg és barátságos, mint ők. És mezítláb az, amit teszel a saját otthonában. Ugyancsak szerint Jacques, fizikai módon érzelmileg kapcsolódni a házat.
Tehát a kérésnek mezítláb a házban, örülnek a meleg, csiszolt felületei évszázados fa padló és a hűvös, sima bemélyedések tégla tiporják.
A könyvtár, amit utal, mint a szoba a ritkaság, a Hein kedvenc helyet. Itt azt mondja, "Az emlékek jönnek árvíz vissza. Dolog, hogy jön ki az én gyerekkori, mint az íróasztal apám tanulmány dolgokat Jacques család otthonában. Dolgok, amiket vásárolt utazásaink együtt. Ez az, ahol a megfelelő utak jönnek össze, és életünk együtt merül fel. "

Csodált házaim

Van egy mappám, ritka szép (ill. általam csodált) házaké. Most bemutatok párat, lassanként. Nem mind elérhető számomra, számunkra, sem méretében, sem anyagilag, sem... Akkor is, valamiért megfogtak, szívemhez nőttek. Erről a házról ezt írtam a link alá: fokföldi, történelmi, gyönyörű. A hangulata! Valószínű ez fogott meg. S a színei.