Már búcsúzik a tél, de a hó és jég még őrzi az emlékét. Irtják az erdőt, nem teszek fel a tar vágásról fotókat. A nyomok a sárban az életet jelzik. Fent varjak hajtották egymást, s kicsike madarak röpködtek fel a fákról. (Azonosítani lehetetlen volt őket.) Érződik a változás ígérete. Időnként kibújt a nap, akkor bebarnultak a fák, bokrok. A 3. fotón a fehér levelek igazából ezüstösen csillogtak, ahogy rájuk sütött a nap.
Közben nap szépen, lassan csúszott lefelé a hegy mögött. Élmény volt fényképezőgéppel kísérni a nyugtát.
S élmény volt kimozdulni, egyet sétálni, s nem tudom kinek volt nagyobb a boldogsága a vidáman száguldozó, száz szagot szimatoló Zsebinek, vagy a komótosan sétáló gazdáinak?