Oldalak

2017. február 12., vasárnap

Erdőt jártunk

Már búcsúzik a tél, de a hó és jég még őrzi az emlékét. Irtják az erdőt, nem teszek fel a tar vágásról fotókat. A nyomok a sárban az életet jelzik. Fent varjak hajtották egymást, s kicsike madarak röpködtek fel a fákról. (Azonosítani lehetetlen volt őket.) Érződik a változás ígérete. Időnként kibújt a nap, akkor bebarnultak a fák, bokrok. A 3. fotón a fehér levelek igazából ezüstösen csillogtak, ahogy rájuk sütött a nap.


 


 


 Közben  nap szépen, lassan csúszott lefelé a hegy mögött. Élmény volt fényképezőgéppel kísérni a nyugtát.

 


S élmény volt kimozdulni, egyet sétálni, s nem tudom kinek volt nagyobb a boldogsága  a vidáman száguldozó, száz szagot szimatoló Zsebinek, vagy a komótosan sétáló gazdáinak?

8 megjegyzés:

  1. Úgy látszik, erdős nap volt a mai :) (Engem is az erdőbe vittek a lábaim, pedig aszfaltos futásnak indult.) Éljen a tavasz! Éljen az erdő!

    VálaszTörlés
  2. Megismertem Zsebi labnyomat:))csak hulyeskedek:)
    Itt meg tel volt ma, aztan tavasz , este meg osz:)

    VálaszTörlés
  3. Zsebinek túl nagy volt a nyom, más kutya is járhatott előttünk. Népszerű kirándulóhely,igaz mi már egyedül voltunk.

    VálaszTörlés
  4. Gyönyörűek a naplemente fotók. Álmodozásra hívogatnak.
    Igaz maga az erdei séta is hasonló hngulatú, ilyenkor tél végén.

    VálaszTörlés
  5. Tényleg nagyon jól sikerültek a naplementés képek ! Az erdőirtás nekem - bárhol, bármikor látom/hallom megemeli a vérnyomásomat. Hogy érthetőbb legyek, a tarvágást utálom, amikor semmi nem marad a füvön kívül. Nem így kellene és van, ahol nem is így csinálják... Csak itt nálunk senkinek sincs ehhez a másféle erdőgazdálkodáshoz sem ideje, sem türelme, sem tudása, sem szíve....

    VálaszTörlés
  6. Jó volt egy kicsit együtt sétálni veletek virtuálisan a képeiden keresztül. Köszönöm!
    Sajnos nekem most nincs rá időm az egyéb teendők miatt.
    A következő tervezett kimozdulásom talán jövő hét pénteken lesz,
    ha nem jön semmi közbe, de erről majd írok a blogon :)

    VálaszTörlés
  7. Én meg nem mehettem sehová, ugyanis elsőszülöttem bejelentette magát. Délelőtt helyett délben jött, aztán úgy elbeszélgettük az időt, hogy még a kutyakaját sem vitte el, amit a mélyhűtőben gyűjtögetek Orion számára (óriási juhászkutyájuk). (Régen anya házában volt kert, benne kutyák, macskák, megmaradt a szokás, hogy csontot nem dobunk el.)

    VálaszTörlés