Csodált házaim

Van egy mappám, ritka szép (ill. általam csodált) házaké. Most bemutatok párat, lassanként. Nem mind elérhető számomra, számunkra, sem méretében, sem anyagilag, sem... Akkor is, valamiért megfogtak, szívemhez nőttek. Erről a házról ezt írtam a link alá: fokföldi, történelmi, gyönyörű. A hangulata! Valószínű ez fogott meg. S a színei.

 

 

 

 

 

Nálunk éppen szállingózni kezdett a hó

és tegnapelőtt este:

Mit ennél, amikor semmi sincsen?

- kérdezgette gyermekkoromban nagyanyám. Egy falusi háztartásban azért mindig akadt valami, legfeljebb nem szalámi. (Az ötvenes-hatvanas évek falvában vagyunk, amikor a legolcsóbb szalámi is eseményszámba ment. Emlékezetem szerint.) Így, nyugdíjvárón én is feltehetném  a kérdést, mit is főzzek, amikor semmi sincsen (itthon), azaz lenne valami, de az a valami nem biztos, hogy az epebeteg diétámmal egyezőséget mutat.

Szóval itt a kérdés: mit is főzzek? S itt ismét a feladat: a kutyát a fagyok miatt esténként bezárni a faházba. (Nem is a kutya miatt, ott telel, s remélem túl is éli a kamélia. (Ha ezt a telet túlélte örökre, azaz hosszú évekre megmarad nálunk.))  Reggel korábban, még félkomásan kertbe menni, kutyát kiengedni. S néhány nap szünet után ismét visszatértek a kosztosaim is, a madarak. Róluk is gondoskodni illik reggelente.

 S ha már a kert végén járok, tervezgetek. Állok, bambulok, méregetek, forgok a tengelyem körül. Elképzelek egy-egy növényt jövendő méretében, a takarásokat. E pillanatban hetet kell átásnunk a tuják kivétele miatt. Bár idén csupasz lesz a kert, de örülök, hogy kiszedtük őket. (Ha, mint élőlényeket, növényeket sajnálta is az ember, mondhatni egy darabig a szívem szakadt meg értük.) Lehet, hogy már írtam is erről? Mivel kutatgatok, tervezgetek, nálam ez napirenden lévő kérdés. S tagnap, mikor körbejártam  a kertet, azt is elborzadva láttam mennyit kell eltakarítanunk is. Bár már ott tartanánk, mondogatom az újdonsült fagyban.

S akkor még itt van ez a bezárkózás. Nagyon visszahúzódtam, bezárkóztam. (Mondom most éppen, amikor a szervezetem ismét bizonyította, jó hogy nem mentem be a városba...) S persze, itt van a félelem az influenzától is, mert nagyon vissza tudja verni a betegségemet, kicsit még annál jobban is, tehát a félelem jogos. Viszont a bezárkózás akkor is tény. Jó, hogy a kutya kikuncsorogja a sétáltatást, így legalább falun belül kénytelen vagyok mozogni. Ha az időjárás -főleg ezen a télen- is megengedi.

Könyvekről

Röviden és tömören. Az elsőt minden kamasz kezébe odaadnám, olyan 16 év körül. Mert nekik való, mert róluk szól, mert igaz érzelmeket közvetít, elgondolkodtat, s a másság elfogadására is biztat. S én felnőttként is nagyon szerettem.

A második ismét Franciaországban (is) játszódik, mostanában valahogy a kezembe kerülnek ezek  a könyvek. S mindről még csak nem is írok.

 Ez egy nagyon szépen megírt könyv, szinte hallottam a szavak, mondatok lüktetését, ahogy olvastam. Az emberség, a tisztaság ami végig kíséri a könyvön az embert, még akkor is, ha a történések mást mutatnak. A borító félrevezető, inkább a hangulatát hozza a könyvnek, mint a tartalmára utal.

S marad utolsónak, de nem utolsó sorban

El kell olvasni, vagy inkább érdemes elolvasni. Közérthető a nyelve, ami nem mindegy, mert fontos dolgokról ír. A saját életének tapasztalatin átszűrve közelít jelenségekhez, amiket forrásokkal alátámasztva magyaráz el. Ezek egymást kiegészítve adják a hitelességét, ízét a könyvnek.  Szégyelltem  a minapi kitörésemet, gyűlölöm, hogy állandóan manipulálni próbálnak. Most ő (ezt is) elmagyarázta, megértette, ha az ember még nem sejthette volna. Most tudományosan is alátámasztotta (a rendszer működését). Sok más téma is terítékre kerül még. S minden mondata, gondolata mögött ott van ő, A Kepes. (Elnézést az elfogultságért én nagyon kedvelem őt.)

És hunyorék tele bimbóval, s ezerrel nyitnak a tavasz felé

Madarak (IS)

 

S ez már mai fotó! Azt hittem nem is jönnek enni, de délután három körül megérkeztek. S "megérkeztek" azaz nőni kezdtek a hóvirágok is. Délelőtt még nyomuk sem volt, ekkor néztem őket, amikor a madarakat, s már 3 cm-es szárak nőttek a földből. A természet nagyon teszi a dolgát!

Otthon jártam

Tudom, tudom. A múltkor is hoztam innen fotókat, de ezek frissek, hisz otthon jártam. Szeretek ide visszajárni, fotózni. Minden évszakban. Az már csak hab a tortán, mióta ott lakom, ritkán vagyok ott.  S annak idején először a szobrok, sírkövek vittek be.


Az idézeteket előbb írtam ide, mint a szöveget. S ha már a hó is elolvadt beélesítem a bejegyzést is.

"...végeredményben mindent odaadunk, és mindent visszatartunk, csak embere válogatja, hol."
Baltasar Gracian

"Minden  a perspektíva gumijára van felfűzve." Brohumil Harabal 

"Hallgatni akartam. De aztán megszólított az idő, s megtudtam, nem lehet hallgatni. Később megtudtam azt is, hogy a hallgatás legalább úgy válasz, mint a szó, az írás. Néha nem a legveszélytelenebb válasz. Az erőszakot semmi sem ingerli úgy, mint a tagadó hallgatás." Márai Sándor

A blogger megjegyzése: a rosszindulatot/irigységet semmi sem ingerli úgy, mint a (tagadó) hallgatás.