A reggel

és az aggodalom ma korán kivert az ágyból. Egyrészt a kutyát féltettem a hideg miatt. Ő északi fajta, - 13 fokig van hitelesítve, állítólag. Mindig a faházba megy be, ott van egy kis kuckója. Bár a faház inkább csak keret a hideg ellen, mint védelem. Főleg mióta az ott tárolt szigetelőanyagot az egértanya miatt elvittük a szeméttelepre. A kutyaólba is tettem rongyot, melegítse. Mindehhez képest, reggel a -12 fokban egy vidám kutya fogadott. Tényleg fagytűrő. Azért adtam neki meleg vizet, száraz eledelt, legyen energiája. Láttam az előbb azért befeküdt a kutyaólba, most. Kint hideg lehet, vagy a fagyott világban nem tud mit kezdeni?

Jó szokásom ellenére felfűtöttem az egész házat. Reggelente a konyhát és a nappalit fűtjük, délután a hátsó kályhát, majd estére inkább a hálót. Most kérte a ház, hogy mindenhol legyen meleg, jól kiszívta az éjszakai hideg. (A fűtésrendszer, ha ez rendszernek mondható, tehát a fűtés elég kriminális nálunk. Gáz a ház két végén: a nappaliban és a hálóban van, s van egy-egy kályha a konyhában, ill, hátul a folyosón a fürdő előtt. Örököltük, nem nyúltunk hozzá. Aztán a telek során kiderült, hogy lenne a jobb. LENNE.

Ahogy a fát hoztam be kilötyköltem (miközben félig aludtam) a forró vizet, ami abban a minutában lefagyott a kilépőre. Tulajdonképpen a csúszásra tértem magamhoz. Gyorsan hamut rá, így most hamun keresztül juthatunk a házba. Szuper!

A fotó régi, lehet vagy 4 éves... Hó nincs felénk. Idén még zúzmarás fotóm sem készült. Ilyent!

Ez a gondolat (bejegyzés) mára még jár

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj , mert a világ a Tied. "

Hamvas Béla: Láthatatlan történet 

Jár, mert reggel ezzel a gondolattal indítottam a napot. S gondoltam, mert bár az első két mondata elég ismert, nem olvashatjuk eleget. (A mai napon eleget kotortam kertek után, kicsit zsong is tőle a fejem. A kertektől már csak egy lépés a konyha, a receptek. Itt meg nyeltem eleget, amikor végigmentem receptek, ételek, fotók során. Ha már bejegyzések, kommentek is jönnek hozzájuk, s válaszok kommentekre. Csodálom azt, azokat az embereket akik szemmel látható piszkálódásra öleléssel tudnak válaszolni. Leborulok előttük.)

"Mindenki szolgál egy urat..."

Egy kis gondolkodtató

" Mi megéljük a történelmet, s nem szégyellünk boldogok lenni".

"Ez a ház szeretetkupac" 


s ami a kereséséhez, legalábbis az elsőhöz elirányított a NL egy írása. Ez valahogy ismét egy gondolatilag gazdag számnak tűnik, legalábbis számomra. Én lubickoltam egyes írásokban. Többen.

2016., a kert

Építések és pusztítás. S még mennyi rendeznivaló vár ránk.

 

  

 

 

 Búcsú a tujáktól. S a jövő kertje milyen lesz? Kiderül.

(IS)

Mert-

ha leültél egy székre, eléd ül, s bánatosan ki- és lenéz onnan, a székedről, az Ő székéről

ha leültél, s ennél, eléd ül, s kinézi a falatot a szádból

ha leültél, s öledbe veszed a laptopot, rögtön dolga akad az öledben, lehetőleg úgy, hogy nehogy bármit tehess, mert félkézzel lapozni még lehet ugyan, de olvasni és írni már nem

ha megteríted neki a kanapé sarkát, tuti biztos a székre fekszik

ha leteríted neki az ágyad (tekintettel a tekintendőkre), tuti biztos a le nem terített részre fekszik

ha vendég jön, az biztosan a macska helyére ül le

S akkor már legyen egy könyv is, macskával is, mert mégis csak jó, hogy vannak nekünk!

 

Mamkának, folytatásul

"A tűzbe nézek és magamat látom. Hátam mögött árnyék. Múlik az idő. Múlik az év. Elmegy ez is. Elmegy minden. Elhamvad a tűz is, aztán sötétség lesz. időtlen, szomorú sötétség... "
Fekete István: Óév este

Cirnyó