"Mindenkihez szeretettel érdemes közeledni,

és én mindig erre törekedtem. A szeretetet próbálom keresni mindenkiben, vagy azt, hogy vajon miért fojtja el? Mert az ember szíve úgy van teremtve, hogy szeressen." - mondta Tasha Tudor, aki többek közt gyermekkönyv illusztrátor is volt.

 Csodálatos kertet gondozott, 

s az állatokat is szerette.

 Milyen érdekes! Vagy nem is az? Itt többet olvashattok róla.  

Én az ilyen embereket csodálom. 

S jöjjön egy macskás könyv is:

Írtam egy kommentet,

s eszembe jutott, ebből bejegyzés is lehetne.

Ami öröm, megfordult a betegségem, s már tudom emelni a karjaimat, nem húzzák le súlyok, stb., s emiatt a hangulatom is jobb lett. Már nagyon kétségbe voltam esve, nagyon. Ha már nem is írtam róla, akkor is. A napokban takarítottam, sütöttem, tervezem a karácsonyt. Szóval "kisütött a nap".

Van egy mézes puszedli receptem, nem karácsonyi, azt sütöttem tegnap. Nincs benne tejföl, vaj vagy vagy margarin. Először nem értettem, azt hittem elírtam. Keresni kezdtem a neten, nem találtam ilyen receptet. Megjegyzem a múltkor egy vaníliapudingos almás pite receptjét is kerestem, az sem volt fent. Hasonlók igen, ugyanez nem. Nem mindegy, hogy valamihez 1/2 dl vagy 1/2 l tejet öntünk. Akkor a szomszédasszonyom segített ki, a receptet anno tőle írtam le. S mikor elkészült, megállapítottam ez egy fantasztikus sütemény most is, nem csak pár éve. Most kockáztattam, ha sem a hozzávalóknál, sem a leírásban nem szerepeltek a zsiradékok, lehet, hogy mégsem írtam el. Így is volt, könnyű puszedli készült, hitet adott a sütéshez. (S a sütemény fogyása is bizonyíték rá.)

Írtam múltkor a hógömbökről, most találtam néhány illusztrációt róluk.  Kedvenc blogom, minden műfajból, sok témából hoz illusztrációkat.

S Keszthelyen egy kirakatban sokfélét láttam belőlük, sok országból, valószínű egy gyűjtemény részei lehettek. Miért is nem fotóztam le őket?

Tudjátok mivel töltöm az időmet? Akkor, ha nem olvasom ismét a Bélügyeket?. (Azt nem lehet folyamatában olvasni, de most, másodszor is figyelek fel benne újdonságokra, s nagyon jól tálalja a szerzője. Olyan összefüggésekre is rávilágít, az ember nem is gondolna rá.) A Doc Martint nézem a joutube-on. Tv-t nem nézek évek óta, nekem kimaradt, amikor valamelyik csatorna vetítette. A menyem rákapatott. Jól rákapatott, minden estére beiktatom, néha több részt is.

Jó kis görbetükör

 Film

Vasárnap délután,

 hogy kilendüljek abból a nagy feszültségből, amiben már napok óta vagyok, elindultunk Keszthelyre. (Legfőbb előzménye, úgy ütöttem le ebédemet véletlenül a földre -utolsó cseppként- hogy szilánkosra tört a tányér, veszett az ebéd, de még az állatoknak sem mertem odaadni a szilánkok miatt...) Van ott egy hírneves cukrászda, hozzájuk vágytam, vigaszra. Azt hittem, olvastam, hogy valamiféle adventi vásár is van. Nem igazán volt. 

 

 

 

 

 Khm.

S egy-két szépség a sétálóutcából.

 S amik még felújításra várnak: 

Hazafelé.

"A szív gyönyörűségei"

Valamikor évekkel, inkább évtizedekkel korábban hallgattam egy riportműsort a tv-ben. Kocsi Mártával és Csomor Lajossal, akik Erdélyt járva a festett bútorokról írtak könyvet. Ott figyeltem fel rájuk, a festett bútorokra, a szimbólumokra.

Aztán került hozzám tálas és egy doboz, örömmel vásároltam meg őket, mert festettek voltak. Az öröm akkor változott ürömmé, amikor itthon nyomozni kezdtem utánuk. Az előbbit én román eredetűnek saccolom, mert Kecskeméten vettem a bolhapiacon, akárhonnan felszedhették. Az utóbbinál osztrák eredetre gondolok, az zalaegerszegi vásárlás, arrafelé sok a nyugati áru.  Hasonlóan került egy képkeret is, amire művész ismerős mondta, tetess bele tükröt.

A nyár elején körbejártuk a keleti határrész református templomait, azaz a festett, kazettás mennyezetű,  templomokat. Mindegyik maga volt a csoda, s mindegyik más. Nagy élmény volt számomra.

S akkor megláttam Mónika mécsestartóit. Tudtam, hogy fest, tanulta a bútorfestést, táblafestést. (Lehet, hogy nem vagyok a megnevezésben szakszerű.) Valami léleksimogató szépségeket mutatott. Úgy érzem, amikor nézem a munkáit, hogy ezekben a harmónia, a szépség, a tanult színhasználat  a szimbólumok ismerete, s valami ösztönös, de ugyanakkor tudatos alkalmazása olyan eredményt hoz létre, amelyekben a múlt a mai kor igényei szerint él tovább. Eredetileg ajándéknak kértem tőle, s közben , ahogy nézegettem annyira szívemhez nőtt, s akiknek szántam másra vágytak, tehát találkozott a vágy és a lehetőség, s immár az enyém, a miénk lett.  A legszebb karácsonyi ajándékunk. Köszönet érte!

 Sok helyre próbáltuk a házban, de valahogy sehogy nem volt a helyén. Akkor ideillesztettem, s mintha erre a helyre várt volna, vagy a helyre rá. Egyszerűen életre kelt. (Azt bevallom, ha olyant főzök, leveszem, óvom, de reggel, mikor félhomályban kijön az ember a konyhába, meggyújtja a mécsest nagyon bensőséges hangulatot ad.)

A bejegyzés címéhez Erdős Éva szavait vettem kölcsön, s milyen igaza van.

Advent 3.vasárnapja

 

Olasz Ferenc: Mindörökkön örökké c. könyvét fotóztam.

Egy meleg nap délutánján

 Már mihez képest  meleg? A tegnaphoz? A felöltözéshez? A túlöltözéshez? Minden esetre lett mára egy boldog kutyánk, akit kicsit megjárattunk erdőn és mezőn. S nekünk sem ártott a mozgás. Az udvart tegnap összehúztuk a tujainvázió után: ágak, levelek, hordalékok. Várjuk a havat, ha majd jön, tiszta udvarral.

 Hunyorok, őket aztán nem zavarja a fagy. Mindhárman bimbókkal tele. A harmadiknak elhúztam a leveleit, ott kuporognak a bimbók alattuk. S a primulák közt is van, ami nyílik. Tudom, most nem ez a dolga. Apró kis fénysugárkák ebben a rideg időben.

Alkonyi búcsúzás: bent és kint.