Ami öröm, megfordult a betegségem, s már tudom emelni a karjaimat, nem húzzák le súlyok, stb., s emiatt a hangulatom is jobb lett. Már nagyon kétségbe voltam esve, nagyon. Ha már nem is írtam róla, akkor is. A napokban takarítottam, sütöttem, tervezem a karácsonyt. Szóval "kisütött a nap".
Van egy mézes puszedli receptem, nem karácsonyi, azt sütöttem tegnap. Nincs benne tejföl, vaj vagy vagy margarin. Először nem értettem, azt hittem elírtam. Keresni kezdtem a neten, nem találtam ilyen receptet. Megjegyzem a múltkor egy vaníliapudingos almás pite receptjét is kerestem, az sem volt fent. Hasonlók igen, ugyanez nem. Nem mindegy, hogy valamihez 1/2 dl vagy 1/2 l tejet öntünk. Akkor a szomszédasszonyom segített ki, a receptet anno tőle írtam le. S mikor elkészült, megállapítottam ez egy fantasztikus sütemény most is, nem csak pár éve. Most kockáztattam, ha sem a hozzávalóknál, sem a leírásban nem szerepeltek a zsiradékok, lehet, hogy mégsem írtam el. Így is volt, könnyű puszedli készült, hitet adott a sütéshez. (S a sütemény fogyása is bizonyíték rá.)
Írtam múltkor a hógömbökről, most találtam néhány illusztrációt róluk. Kedvenc blogom, minden műfajból, sok témából hoz illusztrációkat.
S Keszthelyen egy kirakatban sokfélét láttam belőlük, sok országból, valószínű egy gyűjtemény részei lehettek. Miért is nem fotóztam le őket?
Tudjátok mivel töltöm az időmet? Akkor, ha nem olvasom ismét a Bélügyeket?. (Azt nem lehet folyamatában olvasni, de most, másodszor is figyelek fel benne újdonságokra, s nagyon jól tálalja a szerzője. Olyan összefüggésekre is rávilágít, az ember nem is gondolna rá.) A Doc Martint nézem a joutube-on. Tv-t nem nézek évek óta, nekem kimaradt, amikor valamelyik csatorna vetítette. A menyem rákapatott. Jól rákapatott, minden estére beiktatom, néha több részt is.
