hogy kilendüljek abból a nagy feszültségből, amiben már napok óta vagyok, elindultunk Keszthelyre. (Legfőbb előzménye, úgy ütöttem le ebédemet véletlenül a földre -utolsó cseppként- hogy szilánkosra tört a tányér, veszett az ebéd, de még az állatoknak sem mertem odaadni a szilánkok miatt...) Van ott egy hírneves cukrászda, hozzájuk vágytam, vigaszra. Azt hittem, olvastam, hogy valamiféle adventi vásár is van. Nem igazán volt.
Khm.
S egy-két szépség a sétálóutcából.
S amik még felújításra várnak:
Hazafelé.