Oldalak

2016. augusztus 8., hétfő

Miska,

azaz Alibánfai Vitéz Rozsdás Mihály Májkell. Az ÖRÖK MACSKA számomra. Ha már a macskák napja van ma.


 
 Már falun, de még csak ismerkedve.

 Ahol felnőtt, s 13 évig élt és uralkodott.




Méretek--. Aztán meghalt a vörösök anyja, s eltűntek a vörösök is. Ők voltak a Mózsik.

S most Cirnyó úrfi a ház ura.







 Korommal, az elveszett testvérével.


 S mostanában,

még tavasszal. Ő sem egy pici darab, tesz is érte. Kint és bent is.

Szeretjük. Elfeledtem írni, de hát ezt mondani sem kell...

Hangulat



Dobos László: Csönd

 
Falusi ház most éjjeli tanyám,
Kék holdfény furán táncol a falán
S mázsás takaróm – fülledt, égi csönd.
Csönd…
De a kertben most lehull egy gyümölcs
S amint a földre döng:
Megreped és szétpattan –
A csönd.

2016. augusztus 7., vasárnap

Napi kedves: Cirnyó tesók



Természetesen több száz kilométerről érkezett a fotó. Köszönet érte. Egy még annál is újabb alom, de az anyuka közös. Hogy vágytam én anno egy szürkére, de Cirnyó lett belőle. Cirnyó az úton lévő, az örök elfoglalt, a csak simogatásra enni tudó. Akármilyen éhes is ő, én pedig hajnali álomból ébresztve akármilyen kómás is vagyok. Cirnyó  a menü rendelő, az operaáriával ébresztő. A téli szezonban ölben alvó.
A CIRNYÓ!!!

2016. augusztus 6., szombat

Simogatások

Mik lehetnek simogatások?

 Lehet a fizikai,
lehet egy mosoly,
 lehet egy szó,
egy mondat,
egy blogbejegyzés,
egy könyvajánlás,
egy idézet.

Valószínű,  aki útnak indította nem annak szánta, hozzád már így érkezett. Ennek érkezett.

Mert

kimondták helyetted, amit éreztél, de megfogalmazni nem tudtad
szükséged volt rá
adott valamit: hitet, biztatást
lezárt valamit: ami fájdalmas volt neked, amiben kételkedtél, ami felkavart, s most helyére került
megerősített valamiben

Kell a fizikai "simogatás" is, egy hozzád bújás, egy ölelés, egy átölelés.

Kell a lelki is, akkor is ha éppen ott és akkor virtuális úton érkezik is.

Kedves bloggerinák! Köszönöm nektek!


Egy film. Ajánlom


Kemény. Elgondolkodtató. Szívszorító. S ha ilyent látok, eszembe jut Lux Elvira egyik könyve.

Egy film. Ajánlom


Kemény. Elgondolkodtató.

"Mi és a virágok"


Pilinszky János: Mi és a virágok

Mert hűségesek mindhalálig,
isteniek egyedül a virágok,
egyszóval a növényi lét,
velünk szemben, kik jövünk és megyünk.

Világunk száraz keresztjére
gyönyörű dísznek elhelyezve,
tépett füzérként fölszegezve,
mi elkallódunk, ők hazatalálnak.

 
 Nyár végi szerelem: bordó levelű szömörce. Alkonyatban.







S ráadás: trombitafolyondár, ami szintén elfagyott, s magára talált.