"Mi és a virágok"

Pilinszky János: Mi és a virágok

Mert hűségesek mindhalálig,
isteniek egyedül a virágok,
egyszóval a növényi lét,
velünk szemben, kik jövünk és megyünk.

Világunk száraz keresztjére
gyönyörű dísznek elhelyezve,
tépett füzérként fölszegezve,
mi elkallódunk, ők hazatalálnak.

 

 Nyár végi szerelem: bordó levelű szömörce. Alkonyatban.

S ráadás: trombitafolyondár, ami szintén elfagyott, s magára talált.