A templom, amihez kétszer indultunk el: Lónya

 

 A harangtorony a legszebb a  környék hasonló tornyai között.  "Itt csak az eresz és a galéria emberi léptékű; a törzs, a sisak és a fiatornyok is túllépnek rajta. Ez idézi elő a 26 méteres torony monumentális hatását." (Vendégváró útikönyv)

S ha körbejártuk a templomot kívülről, lépjünk be. Ha kint nem győztünk eleget csodálkozni, bent folytathattuk. Az ember csak leült egy padba és nézte, csodálta.

 

 

 

 

  

 

 

 
és mindig van kedvenc: a Köpenyes Mária

 

A  többszintes szószékkorona  is híressé teszi a templomot.

  

  

A fotók nagyíthatók, úgy az igaziak, s a freskók színeire ráerősítettem, hogy jobban láthatók legyenek. Az említett útikönyvben még fehérek a falak. Aztán jött az árvíz 2001-ben s  a helyreállítás során megbontották a falakat.  S előtűntek a freskók.

" A munkálatok során páratlan gazdagságukban kerültek elő ezek a csodálatos falképek. A falképek három korszakot képviselnek, a templom falain megtalálhatóak román, gótikus és késő reneszánsz ábrázolások. Az első periódus ábrázolásai: Szent György a déli hajófalon, három szent a diadalív déli oldalán, az északin Köpenyes Mária. A feltételezett készítési idő a XIV. század eleje. A szentély teljes kifestésével járó második réteg datálását felirat segíti: 1413. A harmadik periódus, amelyet egy elveszett felirat nyomán 1631-re szokás tenni, már az épület református használatával függ össze. Az épület 2008-ban befejeződött műemléki helyreállítása törekedett a középkori és református kori műrészletek harmonikus bemutatására. A lónyai falképek kvalitásukban kiemelkednek a magyarországi emlékanyagból, ezért sem véletlen, hogy ekkora szenzációt keltettek és a mai napig ekkora népszerűségnek örvendenek." forrás
  
 S hogy a bejegyzés címét is magyarázzam, első nap a "szomszéd" templomtól, Vámosatyáról visszamentünk a szállásra, annyira görcsöltem, nem mertem vállalni az utat tovább. Valami mégis ösztökélt, menjünk el Lónyára másnap. Az egyik legszebb templomot hagytuk volna ki. Bár a csarodai és a tákosi a legemlegetettebb. Megvallom, több helyen is akadtak hasonló szépek és gazdagok, e három és a sonkádi tán a legkiemelkedőbbek. Valószínű a sokoldalúságuk révén, majd mutatok még kincseket.

Vihar előtt

 Borzaskaták virágpompában

 A kétszínű virág

 

 Távolban gyülekező felhők (érdekes alakja)

A magához tért szömörce, a kamélia most kezd bimbókat vagy leveleket hozni, Icipici jelei vannak. Egy hónap kellett nekik. A diófán  megjelentek a zöld levelek. Nincs lomb, csak zöld, kicsi levelek. Szívem szakad meg érte...

S most, reggel, eső után hamar kifutottam a kertbe is. Zsebi kinti kutya, télen is, a legnagyobb hidegben is. Az este beszökött a lakásba, s eszében nem volt kimenni. Reggel ölben vittem ki. Azt hittem valami történt vele. A fotó bizonyítja él és virul. Valószínű a mennydörgés ijesztette meg. Nagyon fél tőle. S szerintem míg nem voltunk itthon alig evett....

 Kokárdavirágok, macskamenta. S látom a méhlegelő is beindult.

 Az illatos cickafark és cserjéshortenzia bimbóban

 Kokárdák kinyílóban

Szubjektív és objektív megjegyzések a beszámolók elé

Egy kirándulást, utazást szubjektív és objektív dolgok nagyon befolyásolhatnak. Murphy úr most nagyon mellém állt. Az utazást, s az első két napot erős érfájdalom kísérte, a hetes úton már a visszafordulást fontolgattam. Úgy látszik három éve ez minden májusomat, vagy a nagyon meleg idő megjelenését kíséri nálam.

Hatodik hetes epe műtötten, -itt inkább diétás gondokra gondolok- elindulni nagy vállalkozás, az étkezés miatt. Otthon már gyakorlatilag nem volt gondom, most aztán akadt. A hasmenést ez okozta vagy némi vírust szedtem be  (mert a háziasszony is panaszkodott) utólag már nehéz kideríteni. Napokig kísért. Senkinek nem kívánom. Szóval megismertem az összes falusi lehetőséget, a közmunkások mellékhelyiségeit, stb.  A kulcsok sokszor náluk ill vezetőiknél voltak, általában segítőkészek voltak velem, még a boltosok is, tehát szavam nem lehet. Csak kellemetlen volt. Az viszont nagyon.

Harmadik kísérőnk a vihar és eső volt. Néha látni a fotókon, milyen is volt az ég. Dörgött, morgott, esett, esni akart. Így utaztunk.

A neten talált beszámoló mellett a Középkori templomok útja     weblap volt az iránytűm. (Mivel netre ott nem tudtam felmenni maradt a házigazda két könyve: "Közel az ég hozzám, közel az Istenem" fotóalbum tanulmánya vagy kísérőszövege. Nagyon jó volt!!!!! S a Középkori templomok Szabolcs-Szatmár megyében, igaz közel 20 éve jelent meg, de alapokat adott, s tájékozódni tudtam, hova is megyünk. S utoljára maradt a Vendégváró Szabolcs-Szatmár megye c.kötete. Ezt is kb. 20 éve adhatták ki, akkor a legjobb volt a könyvpiacon. Nagyon hiányzik egy felújított változata, minden megyét beleértve.

Pl. írt a lónyai temető fejfáiról. (Utólag vettem észre az útikönyvben, mert elfeledtem, hol is voltak ezek? Úgy fordultunk vagy 20 km-ről vissza megnézni.) "A híres lónyai fejfás temetőben áll a Lónyay család   19. századi -neogót stílusban épült- műemlékjellegű sírkápolnája." Ezt meg is találtuk.

 Mondhatom egy-egy fejfa volt a sírok közt. Azt hittem rossz  helyen járunk. (Ez vagy félrevezetés vagy azóta eltűntek a  fejfák.)

A Bereg Múzeum Vásárosnaményban egy csoda.

 Nagyon gazdag gyűjteménye van, szépen bemutatva. Érdekes és új dolgokat ismertem meg, sajnos hazafelé, mert odafelé, hétfő lévén zárva volt. Egy kirándulócsoport tagjai jegyezték meg ott, úgy tudta a hölgy ez egy szegény vidék, s micsoda értékei vannak. Így is van. A mezőgazdaságból élnek, s nagyon odafigyelnek a turizmusra. Kerékpárút és ez a templomprogram is ezt bizonyítja. Szépen karbantartott, virágos települések, vendégházak  mindenfelé. Gyönyörűen felújított, ritka ékszerdoboz templomokban jártunk. Folyt.köv.

Csak jelentkezem!

Megjöttünk Szatmár-Beregből, laptop volt nálam, internet nem volt.

Az alábbi fotók a teljesség minimális igénye nélkül. Csodákat láttunk. Nekem csodák, de akik szintén ott jártak, számukra is csodákat.

S ahol laktunk:

Mindig vannak pillanatok,

amikor jókor kell lenni jó helyen. A múltkor reggel, mikor kinéztem az ajtón hatalmas madár hangzavar fogadott. Először nem is értettem mit hallok? Aztán folytatódott délelőtt biztosan, nézegettem a diófa ágai közé. Nagy barátkozás, mondhatni nagy szerelem részese voltam, avagy inkább kukkolója. Hát erről szólt az akkori délelőtt, ez volt madáréknál a nagy násznap.

Ma reggel ismét kimentem, a napokban már hiányoltam a madarakat. Azt hittem Cirnyó úrfi a tettes, de ő is nászügyekkel van elfoglalva, ahogy tépettségi állapotát elnézem. S ismét jókor voltam, jó helyen. Jöttek, meg-megpihentek a szerencsétlen, csapzott diófán, a harkály kopogtatott, aztán továbbreppentek. Mire fényképezőgéppel érkeztem ki, nyomuk sem volt. Viszont hírt adtak magukról: megvagyunk, csak most fészekügyekkel vagyunk elfoglalva. S ez így a  jó.

Ha már fényképezőgép a kezemben volt, átfutottam a kerten. Mutatom a fűzfát. Valami nem stimmelt vele. Rájöttem: van lombja, gyér, halványzöld levelekkel. Elfagyhatott?

 

   

 

Uralkodó fehérek? Tatárvirág teljes pompájában. Mondtam is, ha sejtem, hogy így beindul más helyre teszem át.

 A spirea, virágzás előtti pillanatokban.

  A rózsalonc

 Borbolya, maga a királykisasszony, a hódító.

 A hólyagvessző, virágpompában.

 A jezsámen, és 

 a kecskerágó társulva a juharnövendékkel és szellőrózsával nekem fontos, nagy látnivalót nem adnak még. (Nálunk minden kövekkel és náddal van körülvéve, "magasabb szempontok" miatt.)

Kikeleti bangita reggeli napfényben.  

Közben nyílni kezdenek a virágok is. A kokárdavirág, borzaskata, macskamenta. S beindult, azaz megnyílt a méhlegelő is. A 2 cm-es tőre visszavágott rózsa. Valahol olvastam, hát megtettem. Aztán megijedtem. Kár volt . Pompázik. S van egy szál, még évekkel ezelőtt volt búzavirág utóda. Érdekesek ezek a magok. Évekig nyugszanak, aztán egyszer csak szárba szökkennek.

S ezzel a sárga virággal kezdetét veszi a sárga virágok megjelenése. A napfényt, a meleget, a nyarat hozzák magukkal. Imádom őket.

Szösszenetek

 

  Pár napos adósság a körtefa virága. Nem tévedés, két napja fotóztam, s nem egy virág van rajta.

A sindőkkel  a kerti fűszerkertet próbálja emberem körbekeríteni. Egyrészt volt egy csomó a háznál. Gondolkodtunk, mit kezdjünk vele? Másrészt a menták nagyon elengedték magukat, s a fűtől néha hozzá sem fért az ember a fűszerekhez, nagyon  tud oda befelé haladni.  Így jött az ötlet. Ma már nehezen ment a munka vele, felszáradt a föld, még a napokban a nedves földdel könnyebb volt birkózni.

Tegnap ismét meghallgattam a riportot. Nem a pletykaság része érdekelt. A gondolkodása, ahogy kezelte, ahogy elintézték, s intéznek el másokat is. Ember, produktum nem számít, tollhúzás, hány éves, milyenek a körülményei, milyen szakember?  Lényegtelen. Később kapcsolnak, mit léptek. Ki mit vállal be? Gyáva, aki bevállalja helyette? A műsort végtelenül sajnálom. Nagyon ritkán néztem, nincs tv-nk, de akkor örültem, hogy láthatom. Láthatóan lubickolt, úszott a műsorral. Nem vezette, együtt élt vele, benne volt. Sajnálom az utódot, aki biztosan jó szakember, csak más, s máig görcsös még, mesterkélt, vagy egyszerűen elengedi a vendégeit. Egy rászabott műsorban biztos jól szerepelne.(Néha megkeresem a neten, kíváncsi vagyok mi történik.)

Tetszik a riportalany  tartása, ahogy keresi a helyét, ahogy tisztában van az értékeivel, hol tudná a legtöbbet adni abból amihez a legjobban ért. Kívánom, hogy minden nézője örömére megtalálja ezt.

Innen jutott eszembe a ma délelőtti rádióműsort hallgatva a bevállalás. Hölgy, feladta munkáját, kiköltözött A városból, kertészkedik. Szereti. Vállalta önmagát. Vállalta a vállalása következményeit. Mert önmaga lenni. Mennyit küzdöttem vele évtizedekig, hogy megfeleljek.  Hogy elfogadjanak, hogy szeressenek. Aztán, mert nem  ment, vagy belém rúgtak befordultam. Egy idő múlva már a magam útját próbáltam járni. Önzőnek lettem kikiáltva. Lehet, hogy mások szemében az voltam, sosem értették, ha magamra számíthatok, milyen legyek? 

Levendulák. Metszés. Néztem filmet, elkaptam tavasszal néhány tövet, visszametszettem őket. (S benne volt az is, hogy egy éve, április végén Alsópetényben hasonlóan visszametszve várták a jobb sorsukat a Lenvendula Vendégház kertjében az ottani levendulák.)

 

 

Ez már korábbi felvétel a netről, nyári, virágzási időszakából a kertnek. Tehát belevágtam a metszésbe, volt előttem példa.

Igen ám, de metszeni is tudni kell. Végül is a 9 tőből egy nem tért magához, egy nem igazán, a többi ragyogó, friss hajtásokat hozott, telve bimbókkal. Tehát mégis csak be kellett vállalni ezt a radikális visszametszést.S a tanulság a jövőre nézve: a meddig is metsszünk vissza?!