Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lónya. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lónya. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 30., hétfő

A templom, amihez kétszer indultunk el: Lónya







 A harangtorony a legszebb a  környék hasonló tornyai között.  "Itt csak az eresz és a galéria emberi léptékű; a törzs, a sisak és a fiatornyok is túllépnek rajta. Ez idézi elő a 26 méteres torony monumentális hatását." (Vendégváró útikönyv)

S ha körbejártuk a templomot kívülről, lépjünk be. Ha kint nem győztünk eleget csodálkozni, bent folytathattuk. Az ember csak leült egy padba és nézte, csodálta.


 









 

  



 
 
 
és mindig van kedvenc: a Köpenyes Mária




 
A  többszintes szószékkorona  is híressé teszi a templomot.

  






A fotók nagyíthatók, úgy az igaziak, s a freskók színeire ráerősítettem, hogy jobban láthatók legyenek. Az említett útikönyvben még fehérek a falak. Aztán jött az árvíz 2001-ben s  a helyreállítás során megbontották a falakat.  S előtűntek a freskók.

" A munkálatok során páratlan gazdagságukban kerültek elő ezek a csodálatos falképek. A falképek három korszakot képviselnek, a templom falain megtalálhatóak román, gótikus és késő reneszánsz ábrázolások. Az első periódus ábrázolásai: Szent György a déli hajófalon, három szent a diadalív déli oldalán, az északin Köpenyes Mária. A feltételezett készítési idő a XIV. század eleje. A szentély teljes kifestésével járó második réteg datálását felirat segíti: 1413. A harmadik periódus, amelyet egy elveszett felirat nyomán 1631-re szokás tenni, már az épület református használatával függ össze. Az épület 2008-ban befejeződött műemléki helyreállítása törekedett a középkori és református kori műrészletek harmonikus bemutatására. A lónyai falképek kvalitásukban kiemelkednek a magyarországi emlékanyagból, ezért sem véletlen, hogy ekkora szenzációt keltettek és a mai napig ekkora népszerűségnek örvendenek." forrás
  
 S hogy a bejegyzés címét is magyarázzam, első nap a "szomszéd" templomtól, Vámosatyáról visszamentünk a szállásra, annyira görcsöltem, nem mertem vállalni az utat tovább. Valami mégis ösztökélt, menjünk el Lónyára másnap. Az egyik legszebb templomot hagytuk volna ki. Bár a csarodai és a tákosi a legemlegetettebb. Megvallom, több helyen is akadtak hasonló szépek és gazdagok, e három és a sonkádi tán a legkiemelkedőbbek. Valószínű a sokoldalúságuk révén, majd mutatok még kincseket.