Nem vesztem el,

csak a gépem került hirtelen javításra. Ez a "táltosparipa" egyszerűen nem hozza be az oldalakat, főleg a blogspotosakat, a gmailt, a citromailt, soroljam még? Hogy léptem be most? Ez az amit még én sem értek. CSODA történt. A 7. napon. A hetediken. Micsoda misztikus.

Aki megszokta, hogy könyvet zenével olvas (Murakami), hogy közben a neten keres, ha valami kell, ha ügyintézni kell, ha pénzügyei vannak. Ez a halál. Számítógépes halál.

Amire mindez és a sok eső jó: lehet takarítani, pakolni, olvasni, terveket írogatni. S ez sem kevés!

Szóval, majd jövök.

Hallgatom a rádiót

Évekkel ezelőtt a családi programra szerettem volna elhozni egy bábelőadást  2-3 éves gyerekeknek. A főnökség leállította, 20 percért nem fizetünk x összeget ki. Most keresem  a honlapjukon, nincs fent az előadás. Miért? Aki játszotta szenzációs bábos és előadó, másik műsorát imádták a gyerekek.

Most egy bábszínházban tartanak hasonló előadásokat, amellyel járják a bölcsődéket is. Vajon, ha ma próbálkoznék vele ma is leállítanák?

 Ez csak illusztráció, mert szeretem.

 

 

forrás

És volt nálunk otthonszülésről előadás, tudom alternatív, az jött el, akit érdekelt. Volt vendégünk dúla. Ezek 2009-ben! És könyvbemutató, és bábelőadások, és más előadások, találkozók szülőknek, nagyszülőknek. ... mindig két játszóház, mesemondó, táncház, nyelvtanulás. Két órás programon belül 4-5 programmal 0-6 éveseknek, s ezek egy része ingyenes közreműködőkkel, mert pénz kevés volt. Vagy csak "nagy" előadóknak. Sok munka volt megszervezni, levezetni, a végén már beleszakadtam az utóbbiba. Ha olyan volt a beosztás természetesen volt segítségem, ha olyan, nem volt. S közben fotóztam, fotóztunk, mert a blogra feltöltöttük a fotókat. Nem volt mindenkinek otthon fényképezőgépe, innen letölthették. S ilyenkor, ha eszembe jut kicsit meghalok. Kicsit? Nagyon. Nagyon.

Újak helyett fagy után

Fotózgattam az újonnan kinyílókat, de aktualitást a fagy hozott. Aratott. Az aratás életet hoz, aez pusztítást. Inkább úgy mondanám tarolt, letarolt.

A fűszerkertben...

 

Tulipánok. A csodaszép rózsaszín fehér szirmúak mind odalettek a szélben.

 

 Szömörce.

 

 A remény sugara.

A rebarbara. Remélem feláll, pedig már egy süteményt készítettem vele az idén. Van egy társa, ami semmire nem megy. Nem is értem miért?

 Szerencsétlen diófa. Az orkánerejű szél múltkor és most minden mozdíthatót lefújt róla. Lesz idén diónk?

S a szomorúság után néhány első:

 

?

? A sziklakert emléke, néhány kövirózsával együtt. A többit Zsebi elintézte, s már sziklakert sincs.

 Tarka levelű meténg.

A lenvirág, egyre több nyílott ki belőle. Most kókad. Nagy kedvencem.

Élet a lakásban

 

forrás

Akárcsak nálunk járnék, amikor ránézek erre a lakásra. A házban sok dolog elől kell, hogy legyen, bár vettem már fadobozokat, s ezek sokban segítenek a tárolásban.  A nyitott polcok hátránya...

A lakásban, a konyhában kifestettünk. A plafont a fal színére kellett festeni, mert a fehér nem fedte le az előző lakó "maradványait". A konyhabútort kékes színűre szerettem volna, aztán elmaradt. A végén örültem az alaptisztaságnak. Költözés, évtizedes háztartással. Viszont, minden lakás más, mások a méretek, a lehetőségek, az elosztás. A régi konyhaasztal ide bumfordi, egyenlőre maradt, nincs pénz másikra. Használható.
 

S a napokban már többször szembejött velem ez az ötlet. Hogy én akkor ilyen megoldásra nem gondoltam?!

 

forrás 

 

 Divatos a nyitott polc. Ha háziasszony van a háznál! Takarítást igényel. Fiamnál polcokat kellett csináltatnom, hogy úgymond eltüntessem a munkásszállás környezetet. Hiába a polcok, nem lakta be. Igénytelen? Nincs igénye rá? Azért valamivel  a polcokkal jobb lett a helyzet, kétségtelen. Az asztalról elkerültek az odapakoltak. Helyük lett.

Sokat törtem a fejem ezen a falrészen,  a polcok kellettek, s valami dekoráció is. Így jött a "virágbimbó" tányérokból,  a zöld "levelekkel". Én szeretem.  A konyhaszekrény körül tudom mik hiányoznak, kellene valami vidám sötétítő  függöny is. Ami fent van vitrázs, formára kellene húzni, mindig elmondom, megmutatom, megyek legközelebb ugyanúgy széthúzva. Az én szemem bántja, a fiamat nem érdekli. Férfi?

Nem divatos a falszín? A dekor? A bútor színe? Ki tudja lakom-e valaha? Ha lakjuk, lehet, hogy már egész más lesz a bútortrend. S ki mondja, hogy mindig divat szerint kell haladni? Az ember érezze jól és otthon magát!

A szőnyeget is csak betettük, félretéve volt, hideg volt télen a kő. Lett feladata, fogta is télen  a hideget lentről. A lakás földszinti. A korábbi konyhai keskenyebb zöld, régi IKEA termék (de ez legalább mosható, s több mosást is kibírt), ment az előszobába. S milyen érdekes, már a zöld szőnyeg leterítésével melegebb hangulat lett a konyhában!

Érdekesek ezek a rongyszőnyegek. Az IKEA leállt a gyártatásával, a minőségét értékeltem. Megszerettük. Hasonlót vettem a Yskben. Egy mosás után szakadt a felvetőfonal az elsőben. Kipróbáltam még egyet, azzal is így jártunk. Ez már nem véletlen. Sajnálom. Most már rongyszőnyeg szövőt keresek.

Fazekasok

Ajánlom ezt a programot, aki teheti holnap még megnézheti. Mellesleg a  házak is körbejárhatók, csak csak szegény aprónép (baromfik) lettek elzárva sok nép miatt.

  Rég jártam itt, sok ház új zsúptetőt kapott, van amire  ráfér a felújítás pl.a kapuk, gondolom majd szépen, sorban. Érdemes körülnézni.

 

 A kiállítás: Bangó Alíz hucul kerámiái

 

 Les Gábor, az "örök szerelem"  (e két fotón), sokszor vásároltam náluk, tőle. Kedvelem a munkáit.

s, hogy a gyerekek is elfoglalják magukat.

Voltak néptáncos programok is:

a tánc után divat-, azaz viseletbemutató:

és fénykép készítési lehetőség:

A múzeumi fotókat legközelebb.

... és akkor,

mikor már lenyírta emberem hátul, de teljesen hátul is a füvet,
 

s már úgy érezte lazíthat,
megérkezett a fa. Az őszi, a téli,  a következő szezonra. Illata isteni, nem győzöm  belélegezni. A helyzet az, hogy nedves is kellően. Lesz ideje kiszáradni.

Ezt sajnos neki(emberem) kell egyedül elpakolnia, még dobálás szintjén sem merek neki segíteni. Viszont varratok nélkül már nagyon merész voltam ma, meg jól is éreztem magam, tehát nekiálltam kerti bútort festeni. Festettem, én és Zsebi, míg az utolsó szék előtt elfogyott a festék, no és az asztal sem kapta meg a frissítését még. Szóval festékvásárlás előtt állunk, s hogy Murphy úr se  tagadja meg önmagát, sok volt e hóban a kifizetésed, akkor még nyomok egy újabbat a válladra. Nem hiányzott... kinek hiányozna? Marad májusra a befejezés, ne legyen az utolsónak már más színe!

Aztán rájöttem, szinte szerelmes vagyok  a kertbe! Sokat fotóztam, nem győzök betelni vele. A "nagyobb" növények háromévesek, beindultak. Próbálkoztunk törzsdarabokból ülőrészt kialakítani,

hátha eljönnek az unokák. A középső jött volna látogatni, hát nem aznapra betegedett le! Otthon maradva sírdogált szegényke. Még egy kerek asztallap kellene! S ott vannak még a törzsdarabok a kivágott fenyőfákból, valahogy azokat is hasznosítani kellene. S még mennyi munka vár ránk, míg valami rendet rakunk a faház körül.

A tetőcserepekkel körberaknánk a fűszerkertet. Nem kellene eldobni. S ott vannak még a Zsebi által szétdúlt/jövendő sziklakert kövei. Azt is vissza kellene állítani ill. új helyen ismét kialakítani.

Közben tervezgetem a beregi utunkat, természetesen templomtúrát. Találtam egy nagyon jó honlapot, s ha a szálláson lenne internetcsatlakozás gondom sem lenne a következő napokkal. Vagy előre ki kell nyomtassam a tudnivalókat, látnivalókat. Az országnak ezen a részén még nem jártunk, s a csodás kazettás mennyezetű és fatemplomok nagyon érdekelnek. Belevágunk május végén, remélem arra már rendesen tudok enni is. Tisza=halászlé. Imádom. Sajnos karácsonykor az robbantotta ki a bajt is.

S íme, a kiterült hadfi.

"Fényes telehold van"