S örültem,
hogy egy szívet és lelket melengető kiállításon mutathatja be életművét Olasz Ferenc fotográfus,
hogy a fotókat nagyon méltó környezetben kiállítva láthattam,
hogy nem A/5 vagy utóbbi időben már közel A/3 as méretben(a nyomdai megnevezést nem tudom) nézhettem meg,
hogy így már egész más a vizuális élmény,
hogy az oly sokszor átlapozott albumokat, vagy azokból nagyon sok ismerős fotót "élőben" is megnézhettem
s azt gondolom,
hogy mindenkinek érdemes figyelmébe ajánlanom a kiállítást,
annak is, aki a szakrális úton nem jár, mert e fotók magukkal ragadják, elgondolkoztatják, lenyűgözik,
aki a népi építészetet szereti is talál emlékeket,
s nem utolsó sorban a művész kezdeti, fekete fehér fotói, ahogy a kiállítás belépőjeként láthatók a kereszten. Egyszerű falusi emberek portréi, egy ma már letűnt világból, a Mari nénik, Pista bácsik. A ráncos arcok, a munkában megkérgesedett kezek.
S hol jártam?