Szerelmek

Mert nekem ilyen primitív szerelmeim vannak. Imádom őket, s az ország túlsó végéből, Debrecenből jöttek vissza erre a tájra, mondhatni a szülőföldjükre. (Kis csalással.)

Egy kis nosztalgia desszert

 

nem tanulság nélkül

Nézem a profilon

hány blogot is figyelek, valóságban ez kb. 15-20 lehet. Hány, de hány nem frissít!? Néhányat sajnálok. S sajnálattal látom, hogy olyan helyről is olvasnak amit nagyon, de nagyon nem akartam. Ez a nyilvánossággal jár. Ezért nem vagyok a "fészen".  Azaz csak jelen vagyok, de nem posztolok, stb. Talán a blog nyilvánosság kisebb, mint ott. Talán.

Egy filmet ajánlok

Köszönöm Fodorka, hogy szóltál!

Gondolom sokunk olvassa szívesen ezeket a sorokat

 Két kérdést kiemeltem, a többi és az egész riport itt olvasható:
http://wmn.hu/2016/02/10/mindorokke-allamferfi-goncz-arpad-szuletesnapjara/

WMN: Mi volt a legnagyobb tanulsága ennek a munkának?
D. J.: Igen fontos tanulság: ha valaki egy ország vezetője lesz, ettől függetlenül még normális és jó érzésű ember maradhat…
http://wmn.hu/2016/02/10/mindorokke-allamferfi-goncz-arpad-szuletesnapjara/

Mindennek a kulcsa a szeretet
Göncz Árpád kalandos élete során azt tapasztalta, hogy az embereket „bele lehet kompromittálni” a jóba. A börtöntől a szerelőműhelyig, az irodalmi élettől a politikáig. Ő elhitte az emberekről, hogy jók. És ezt sugározta feléjük. Így aki szembesült ezzel az érzéssel, igyekezett úgy cselekedni, hogy megfeleljen ennek a bizalomnak.

Kell még ennél több?

Nálunk

e pillanatban villámlik, mennydörög ÉS szakad a hó. Mondjam még?

Helyettem írták

Hervay Gizella: Ének három hangra

I.
Az ember kiáltana kétségbeesetten,
s énekké válik a szava,
csak az állat nyüszít,
ha nem szabad vonítania.

Csak az ember hallgat,
ha nem jajgathat végeérhetetlenül,
csak az ember énekel,
míg a jajgatásból kimenekül.

Csak az ember hallgat,
az állat nyüszít a fájdalomtól,
csak az ember énekel:
örömöt teremt a fájdalomból.

II.
A kő a napról álmodik,
a Nap a kőről álmodik.

A víz a földről álmodik,
a föld a vízről álmodik.

Az ember a mindenségről álmodik,
a mindenség az emberről álmodik.

A virág a vízbe vándorol,
a Hold a halálba vándorol.
A lélek a lélekhez vándorol.

Kővé válna a nap,
Nappá válna a kő,
emberré válna az ember.

III.
Az ember csak akkor döbben a világra,
ha rákényszerül.

Magára kell maradnia, hogy megértse:
nincs egyedül.

Csak akkor döbben önmagára,
ha szükség van minden erejére,
meg kell nyernie a harcot,
nem állhat félre.

Kénytelen hős lenni, mert gyenge,
de szebben hangzik, tisztábban, hogy ember –
kénytelen emberré válni
az embertelen küzdelemben.
forrás