Hangulatok (február)

  A születésnapi köszöntés

 

  Másnap reggel, fagy után

 

  Tudom, tudom, elmúlt, de úgy szeretem... s itt már tavaszi(télvégi) fényben

Ezt meg egyszerűen szeretem... múlt, elmúlás, de benne a jövő lehetősége, a fény már ezt sejteti, melegít. Átsüt, átvilágít, átmelegít.

Szőlóhegyen, erdőkeresőben

Ma délután a szomszéd Vöröske találóhelyét próbáltuk megtalálni. Jelentem sikertelenül, mert akkora dagonya van fent az erdőkben, nem mertünk továbbmenni. Viszont bejártuk a falu körüli összes szőlőhegyet. Találkoztunk kedves meghívókkal, egy pohár boritalra. No, de az urak eléggé elázottak voltak, nem tehetek róla a részegektől bebénulok vagy őrjöngök. Születési hiba vagy élettapasztalat.

Szóval ígéretet kaptak tőlünk. Aztán jöttek útmutatásaik (s az előzetes otthoni műholdas tájékozódás ) alapján a szőlőhegyek, régi pincék, s néhány új csoda. Mert vannak. Vannak. Nem fotóztam. Zsebi imádta, hogy kirándulhatott, én rossz szívvel tértem haza, mert még mentem volna. Hiába, a régi túrák emléke benne él az emberben, örökké.

S egy kis költészet is legyen hozzá:
  Nézd:

    színt váltó jelenés díszleteként fut a táj.

Érzed-e, mint foszlik szét, elmaradozva, mi gyötrő

    gond volt, dac, keserű vád, hiu gőg, vak erény?

...

Sűrül az emberlakta vidék; falu jő, a kanyarban

    pajta, meszelt falu ház, templom alatt temető.

Kis takaros hegyek állnak körben s a tűnt fiatalság

    színe szürődik a táj hars, mai fényein át,

....

Szőlők, pincék: minden perc új látnivaló. Nézd,

    ifjúl-vénül a föld, sarju, gyümölcs szaga száll.

Vércse elől rejtőzik a búza közé a pacsirta

    s vándor fecske suhan így haza: húz valami

mély vonzás. Itt, itt a helyünk: szemeinkben a távol

    éggel az itthoni föld fészkire szállni alá.

Keresztúry Dezső: Dunántúli hexameterek

A hadfi

kétnapos távollét (és eltemetés, és gyász) után hazatért. Természetesen hajnali órán, s természetesen azonnal ételt kérve. Miután az elmúlt hajnalban kikészítettet (hogy ne keltsen hajnalban) elfogyasztotta. Aztán evett és evett és megint csak evett. Kiesz minket a vagyonunkból.

Harci és udvarlási időszak van, rendkívül intenzív életet él. Kell a kalória és az energia. Veri közel kétévesen a hat kilót, mindent meg is tesz érte egér- és sajnos madárügyben is. Tehát kimondottan vegyes táplálékot fogyaszt. Nem elhízott, ó, nem. Csodálatos izmos, mondhatni kigyúrt  testtel indul a harci cselekményekre. No és remegő farokkal ( ilyent még nem láttam) búcsúzik(?) tőlem a kertkapunál, aztán már csak a vonulását látom, s a terep ellenőrzését a távolabbi szomszédok kertjei alatt... Őt pedig eztán napokig nem....

Aztán, miután körbeharcolta, sebesülte és udvarolta a környéket(?) hazatér, s reggel a gazdái lábuknál egy elnyúlt, mélyalvó macskára találnak, ébrednek, rosszabb esetben ébresztetnek. Elvégre szegény macskának is táplálkoznia kell valamikor.

A fotón pedig valamikor a kétezres évek elején a macskák szépét kerestük gyerekekkel...

Napról napra

Kerti körkép a mai napfényben

 Az áttelelő.

 A kukucskáló nárciszok, nagy meglepetésre. Az ibolya bimbóit nem sikerült fotózni. A krókuszok fotója meg nem sikerült, de már ők is törnek elő, egy-két tulipán, akikről azt hittem  a vakond elintézte őket a nyáron..

 A fehér hunyorokat ma ültettük ki, remélem megmaradnak.

A kamélia. Szépen áttelelt, nem győzöm dicsérni.

Ágnes ajánlotta

Az apáca története

Én meg ráérek, hát megnéztem. Ajánlom, nem könnyű film. S a színészi játék! S lehet rajta gondolkodni.

 

Mondtam,

hogy szeretem afrancia filmeket?

Azért csak összejött a beillesztés. Köszönöm M. az ajánlást!