Oldalak

2016. január 26., kedd

Taminak(is)

"És megint úgy érzi az ember, hogy Párizsban ismét kigyúltak a fények." Karl Lagerfeld


"Mindig keresd a ruhában a nőt. Ha nincs nő, nincs ruha." Coco Chanel

"… az utolsó darabot, amit elmeneteled előtt magadra aggattál nyugodtan hagyd otthon, mert semmi szükség nem lesz rá." Valentino

"Egyetlen vallás sem képes olyan lelki békét nyújtani, mint a jólöltözöttség érzése." Miss E. Forbes (ahogyan Ralph Waldo Emerson idézi a Társadalmi célok című esszéjében)

s ha már öltözködés, jöjjön egy könyv,
 
 

s ha már  ruhakészítő akkor legyen főzőnő is .

A fiúk az erdőben dolgoztak


2016. január 25., hétfő

Ajánló

John Dolan
 forrás

 



  


Egy művész aki az utcáról indult, megjárta előtte a börtönöket, a hajléktalanság poklát, a magányt, kirekesztettséget, míg nem találkozott George-val, a kutyájával. Az érte való felelősségvállalás fordított az életén. Az ellátásához ismét rajzolni kezdett, hogy pénzhez jusson. Aztán tehetsége kiverekedte magának a méltó helyet, egy galériás felfigyelt rá, s onnan már sínen van az élete. No most sem adják ingyen a sikert, mert közben küzd a depressziójával, le kell magát hoznia drogokról. 








Viszont már van kiért és miért küzdeni.







 Image result for john dolan artist

És a könyv ami az életéről szól.  

 John Dolan: John és George - A kutya, aki megváltoztatta az életem


S egy hasonló sorsú másik drogos, akinek egy vörös macska hozott változást az életébe, ő is írt róla könyvet. A találkozásukról.

 

 James Bowen - Bob, az utcamacska 

Mennyit is jelenthetnek embereknek az állatok.

2016. január 24., vasárnap

Vasárnap délután

 
 Indulás a patakparti erdőbe.



A felröppenő... Sokszor találkozunk vele, de nem tudtam még fotózni. Ő a gyorsabb...








 Évszakok keveredése



 Erről a helyszínről mindig a Sült zöld paradicsom című film jut az eszembe. Nem tudom miért?

 A kis szomszéd

2016. január 23., szombat

Hozzánk is megérkezett!


Egy éve

volt az a rendezvény, amibe azt hittem beleszakadok. Aki rám nézett., mind azt kérdezte: fáradt vagy? A tv-nek nyilatkozni megkértem a főnömet, így ne mutogassam magam. S tudtam kész, vége, abba kell hagyni. Az emberről nem nyúzhatnak le száz bőrt, pénz nélkül. Mert többszörös alrendezvényeket forgató programot, versenyeket minimális pénzből kellett kihozni. Amikor pénzt kértem a főnököm ordított velem. Az hozta az első kiborulást. Aztán a macerás szülő, s azonnal dönteni. Egy játékot hiú követelőzéssel így lehetett elrontani. Mobiltelefonos felvételt készítettek egy játékosversenyen!!!!, hogy dönt a zsűri. No komment.

Ahogy minap  a kisfőnököm mesélte telefonon, most sincs másképp. Nélkülem. Én már belefáradtam  a harcba, főleg fizikailag. Ha nem jöhetek el "sétálni", felmondtam volna. Ahogy apám mondogatta mindig: széllel szembe nem lehet p...ni.




Köszönöm, most jól vagyok, nálunk tiszta fagy van. Jöhetne egy kis hó, jó lenne.... A fotók a minap készültek, sétáltunk Zsebivel.

S ha keserűnek tűntem volna, a munkám az életem volt.

2016. január 22., péntek

Napsugarak

Délután sétálni indultunk a kutyával. (Ez napi szokásunk, ha erővel bírom. Szakadó hóban, fagyban is. Mindenki jól jár, Zsebi világot lát, én meg mozgok.) A falu végén, a temetőnél találkoztunk össze a baráti házaspárral. Nosza, a feleséggel mi neki az erdőnek. A férj az őket követő macskával másik úton sétált haza, elkerülendő a konfliktust. Hideg volt, csak úgy húzta a combom a nadrágon keresztül, mégis oly jól esett. Jól elbeszélgettünk.

Másik, már elköltözött baráti fiatalasszonyék évek óta árulták a házukat. Most elkelt. Napokban közös ismerőssel beszélgettünk, vajon értő emberekhez került a ház vagy csak vevőhöz? Kockaház volt, ők művészek lévén némileg átalakították. Azt hiszem Szovátán vannak a szecessziós nyaralók, azok faragott erkélyei, ilyent építettek rá. Jó hangulata van, s a benti üvegberakásnak is. Kiderült, a vásárlók nagyon örültek a HÁZ-nak.

Sétálunk a faluban, az egyik utcában látszatra régóta lakatlan ház. Most belátni a házhoz is, a túlburjánzó bokrok nem takarják, csak az ágak. Aztán az emberben már csak dalol a vers: "Falu végén van a házunk, a bozótból ki se látszik..."

Élénkül  a lakáspiac. Látni a sorra elkelő házakat, új lakókat, sürgésforgást. Fiatalasszony a kertben, kislánnyal. Láttam rajtuk újak, ilyen lehettem én is a faluban. Ahogy viseli magát.

A séta, a friss levegő, a napsütés átjár, felrepít, könnyű lesz a lelkem. Rég volt ilyen felszabadult napom. Már nagyon kellett.