Itthonról és máshonnan. Kintről és bentről. Fenyőről, ágakról és lámpáról. Egy a közös bennük: fények és árnyékok. S tán búcsúzóul még az ünnep hangulata.
2016. január 3., vasárnap
Mindenhonnan
Itthonról és máshonnan. Kintről és bentről. Fenyőről, ágakról és lámpáról. Egy a közös bennük: fények és árnyékok. S tán búcsúzóul még az ünnep hangulata.
2015. december 31., csütörtök
BUÉK
Minden kedves blogolvasómnak szerencsés, gazdag, egészséges boldog új esztendőt kívánok!
(S legyen békés is e mai világban!!!)
2015. december 30., szerda
1500.
S a kerek szám ürügyén, ha már rendhagyóra sikeredett ez a bejegyzés, köszönöm, akik velem vagytok, s olvastok. Amikor pár hete a 200.000 olvasót jelezte a statisztika kellett volna ezeket leírnom, de akkor gondok fojtogattak. Sokat gondolok Vidékek legbelül Laurájára, azt hiszem ő talált rám legelőször, s aztán már jöttek az olvasók, vagy én fedeztem fel embereket, köztük korábbi blogom olvasóit is, vagy akiket még arról a blogról olvastam, olvastuk egymás írásait, voltunk részei egymás életének.
Örülök, s köszönöm, hogy velem vagytok!
Igazándiból egy film miatt fog engem ez a helyszín, ha valaki nem látta volna még:
S szintén a film ürügyén, még Angel hozta valamikor a blogjában. Onnan mentettem, mert annyira szép, misztikus, tiszta és szívbéli.
2015. december 29., kedd
Unokák
A mász és tolatász
A pakolász
A frizurász
Az olvasász
S egy másik világ felé nézegető
(Van aki több fotóval szerepel.Ugye érthető?)
Ködben
az ünnepben, Dunántúlon, Alföldön. Beborító, elborító, sejtelmes, félelmes, sűrű, ritka, leszálló, felszálló, dunnaként tájra boruló a völgyekben, ahonnan, csak a magasabb részek látszanak ki. Fák lombjáig érő az út mentén.
Az indulás, 26-án.:
S végre kisütött a nap. 27-én nem fotóztam, akkor csak a mérhetetlen köd vett körül minket, ahogy fent is jellemeztem, bevallom félelmetes és nyomasztó volt, napnak nyomát sem láttuk.
S akkor elérkezett a hazafelé út. Már leírtam, a csoda vagy valami nagyon, de nagyon furcsa az volt mikor jó néhányszor percekre kisütött napa Dunántúlon (ahogy a meteorológia ígérte). Égette a szemünket szinte a több napos vakondlét után. Aztán mire örültünk s alkalmazkodtunk volna hozzá, ismét elborított mindent a KÖD:
Az indulás, 26-án.:
S végre kisütött a nap. 27-én nem fotóztam, akkor csak a mérhetetlen köd vett körül minket, ahogy fent is jellemeztem, bevallom félelmetes és nyomasztó volt, napnak nyomát sem láttuk.
S akkor elérkezett a hazafelé út. Már leírtam, a csoda vagy valami nagyon, de nagyon furcsa az volt mikor jó néhányszor percekre kisütött napa Dunántúlon (ahogy a meteorológia ígérte). Égette a szemünket szinte a több napos vakondlét után. Aztán mire örültünk s alkalmazkodtunk volna hozzá, ismét elborított mindent a KÖD:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)