BUÉK

 Minden kedves blogolvasómnak szerencsés, gazdag, egészséges boldog új esztendőt kívánok! 

(S legyen békés is e mai világban!!!)

 

 

  

1500.

S a kerek szám ürügyén, ha már rendhagyóra sikeredett ez a bejegyzés, köszönöm, akik velem vagytok, s olvastok. Amikor pár hete a 200.000 olvasót jelezte a statisztika kellett volna ezeket leírnom, de akkor  gondok fojtogattak. Sokat gondolok Vidékek legbelül Laurájára, azt hiszem ő talált rám legelőször, s aztán már jöttek az olvasók, vagy én fedeztem fel embereket, köztük korábbi blogom olvasóit is, vagy akiket még arról a blogról olvastam, olvastuk egymás írásait, voltunk részei egymás életének.

Örülök, s köszönöm, hogy velem vagytok!




 

 Feladták a leckét!

 

Állatos gazdiknak a hálóba 

Ha választhatnék helyszínt

Igazándiból egy film miatt fog engem ez a helyszín, ha valaki nem látta volna még:

 S szintén a film ürügyén, még Angel hozta valamikor a blogjában. Onnan mentettem, mert annyira szép, misztikus, tiszta és szívbéli.

Hányadszor?

Unokák

A mász és tolatász

 

A pakolász

 A frizurász

 Az olvasász

S egy másik világ felé nézegető

(Van aki több fotóval szerepel.Ugye érthető?)

Ködben

az ünnepben, Dunántúlon, Alföldön. Beborító, elborító, sejtelmes, félelmes, sűrű, ritka, leszálló, felszálló, dunnaként tájra boruló a völgyekben, ahonnan, csak a magasabb részek látszanak ki. Fák lombjáig érő az út mentén.

 Az indulás, 26-án.:

S végre kisütött a nap. 27-én nem fotóztam, akkor csak a mérhetetlen köd vett körül minket, ahogy fent is jellemeztem, bevallom félelmetes és nyomasztó volt, napnak nyomát sem láttuk.

S akkor elérkezett a hazafelé út. Már leírtam, a csoda vagy valami nagyon, de nagyon furcsa az volt mikor jó néhányszor percekre kisütött napa Dunántúlon (ahogy a meteorológia ígérte). Égette a szemünket szinte a több napos vakondlét után. Aztán mire örültünk s alkalmazkodtunk volna hozzá, ismét elborított mindent a KÖD:

 

Szép karácsonyt mindenkinek!

Ady Endre: Virágos karácsonyi ének

Óhajtozom el a Magasságba,
Nagy a csúfság idelenn,
De van Karácsony, Karácsony,
Istenem, én Istenem
S ember-vágy küldte Krisztusunkat.

Két gerlicét vagy galamb-fiókát,
Két szívet adnék oda,
Hogyha megint vissza-jönne
A Léleknek mosolya
S szeretettel járnánk jászolhoz.

Krisztus kivánata, Megtartóé,
Lázong át a szívemen,
Mert Karácsony lesz, Karácsony,
Istenem, én Istenem,
Valaha be szebbeket tudtál.

Óhajtozom el a Magasságba
Gyermekségemben kötött
Minden szűzséges jussommal,
Mert az emberek között
Nem így igértetett, hogy éljek.

Követelem a bódító álmot,
Karácsonyt, Krisztus-javat,
Amivel csak hitegettek,
Amit csak hinni szabad,
Csúfság helyett a Magasságot.

Lábainknak eligazitását
Kérem én szerelmesen,
Karácsony jöjjön, Karácsony
És száz jézusi seben
Nyiladozzék ékes bokréta.

Áprily Lajos: Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.

 

Napi örömök

Eljött az este, Cirnyó úrfi is elvégezte a napi ölbefekvés és dorombolás szertartását, hogy elvonuljon aludni. Sok izgalom és orvosi látogatás után tudjuk a baja okát, s kezeljük. (S kezelem immunerősítővel, amit egy gyógynövényes bolt eladója (is) ajánlott, s alá, köré teszem a spirálokat, turbózzák a szervezet gyógyító energiáit, s beszélgetek is vele, hogy tudja gyógyulási kötelessége van velünk szemben.) Nem értette az állatorvos, hogy vannak tünetek, de közben milyen jó a fizikai állapota, az étvágya. Ahogy mondják: a beteg jól van, csak a torka véres. Az kicsit nagyon, de már jobban van. S még mindeközben is nagy pusztítója az egérnépségnek!!!

Ma sikernapom volt. Sikerült kétféle süteményt sütnöm, párhuzamosan, egymás után. Igaz, utána kinyúltam, s az egyik befejező krémezését, csokiborítását késődélutánra hagytam, közben jó nagyokat pihenve ( szervezetem kényszerített is rá). A lényeg, hogy megtettem!!! Apró győzelmek önmagunk felett...

Lett karácsonyfánk is, viszont a tartója szőrén-szálán eltűnt, vagy inkább a faház rendbetétele miatt. Úgyhogy holnap mehetünk  a városba tartót venni.

 Nem elég ennyi egy napra?