Ködben

az ünnepben, Dunántúlon, Alföldön. Beborító, elborító, sejtelmes, félelmes, sűrű, ritka, leszálló, felszálló, dunnaként tájra boruló a völgyekben, ahonnan, csak a magasabb részek látszanak ki. Fák lombjáig érő az út mentén.

 Az indulás, 26-án.:

S végre kisütött a nap. 27-én nem fotóztam, akkor csak a mérhetetlen köd vett körül minket, ahogy fent is jellemeztem, bevallom félelmetes és nyomasztó volt, napnak nyomát sem láttuk.

S akkor elérkezett a hazafelé út. Már leírtam, a csoda vagy valami nagyon, de nagyon furcsa az volt mikor jó néhányszor percekre kisütött napa Dunántúlon (ahogy a meteorológia ígérte). Égette a szemünket szinte a több napos vakondlét után. Aztán mire örültünk s alkalmazkodtunk volna hozzá, ismét elborított mindent a KÖD:

 

Szép karácsonyt mindenkinek!

Ady Endre: Virágos karácsonyi ének

Óhajtozom el a Magasságba,
Nagy a csúfság idelenn,
De van Karácsony, Karácsony,
Istenem, én Istenem
S ember-vágy küldte Krisztusunkat.

Két gerlicét vagy galamb-fiókát,
Két szívet adnék oda,
Hogyha megint vissza-jönne
A Léleknek mosolya
S szeretettel járnánk jászolhoz.

Krisztus kivánata, Megtartóé,
Lázong át a szívemen,
Mert Karácsony lesz, Karácsony,
Istenem, én Istenem,
Valaha be szebbeket tudtál.

Óhajtozom el a Magasságba
Gyermekségemben kötött
Minden szűzséges jussommal,
Mert az emberek között
Nem így igértetett, hogy éljek.

Követelem a bódító álmot,
Karácsonyt, Krisztus-javat,
Amivel csak hitegettek,
Amit csak hinni szabad,
Csúfság helyett a Magasságot.

Lábainknak eligazitását
Kérem én szerelmesen,
Karácsony jöjjön, Karácsony
És száz jézusi seben
Nyiladozzék ékes bokréta.

Áprily Lajos: Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.

 

Napi örömök

Eljött az este, Cirnyó úrfi is elvégezte a napi ölbefekvés és dorombolás szertartását, hogy elvonuljon aludni. Sok izgalom és orvosi látogatás után tudjuk a baja okát, s kezeljük. (S kezelem immunerősítővel, amit egy gyógynövényes bolt eladója (is) ajánlott, s alá, köré teszem a spirálokat, turbózzák a szervezet gyógyító energiáit, s beszélgetek is vele, hogy tudja gyógyulási kötelessége van velünk szemben.) Nem értette az állatorvos, hogy vannak tünetek, de közben milyen jó a fizikai állapota, az étvágya. Ahogy mondják: a beteg jól van, csak a torka véres. Az kicsit nagyon, de már jobban van. S még mindeközben is nagy pusztítója az egérnépségnek!!!

Ma sikernapom volt. Sikerült kétféle süteményt sütnöm, párhuzamosan, egymás után. Igaz, utána kinyúltam, s az egyik befejező krémezését, csokiborítását késődélutánra hagytam, közben jó nagyokat pihenve ( szervezetem kényszerített is rá). A lényeg, hogy megtettem!!! Apró győzelmek önmagunk felett...

Lett karácsonyfánk is, viszont a tartója szőrén-szálán eltűnt, vagy inkább a faház rendbetétele miatt. Úgyhogy holnap mehetünk  a városba tartót venni.

 Nem elég ennyi egy napra?

 

Poltergeist

Most parapszichológiai értelemben használom.  Amikor az ember már olyan szinten feszült, hogy mozogni kezdenek körülötte a tárgyak, s megmagyarázhatatlanul tűnnek el. Jelen esetben a karórám.

Erről jut eszembe az olvasó, ezelőtt kb. 20-25 évvel, mikor a könyvkiadás nyitni kezdett egyéb témák felé. (S eszembe jut a pécsi Doktor Sándor Művelődési Házban hallgatott előadása Király Lászlónak.) Szóval jön az olvasó és kér. Azt a kék könyvet, amiben olyan érdekességek vannak! ????? Aztán magyarázatképpen hozzátette: ott van a pultban. Igen ott volt, Amire nincs magyarázat címmel. Aztán megnyílt az út és a könyvkiadás, s a könyvpiacot elözönlő hasonló témájú könyvek jelentek meg, amelyeket nem kellett a pult alatt dugdosni.

Ha már felhoztam a beigli témát, megsütöttem a régi (Horváth Ilona) recept szerint 4 rúd mákosat. A diós helyett Ágnes diós koszorúja lesz. S az a négy rúd kivételesen jól sikerült. Vannak még csodák!

Ágnesnek találtam: "Nem gondolom azt, hogy a bögre élő vagy valamilyen módon megszemélyesíthető volna, ám bizonyos dolgok mintha megőriznék saját szívverésüket." Cecilie Enger

S akkor  jöjjön néhány gondolat az ajándékozásról, már az ünnep ürügyén is.  (Tulajdonképpen  Marcell Mauss: Tanulmány az ajándékról című könyvét kerestem.)

forrás talán Pinterest? nem tökéletes, amilyen egyszerű?

Szösszenetek

Hála-napló 460. A bolhapiacról apjával hazatartó kisfiú önfeledt öröme a kezében tartott, s csodált  autó láttán. (A blogger megjegyzése: ekkora boldogságot régen láttam gyermek arcán.)

Két napja állandóan késztetést érzek, hogy felhívjam apámat. Ma lett volna 93 éves. Egy éve nincs köztünk. Máig fáj hiánya.

Dilemma: süssem a bevált, régi beiglit vagy próbáljak ki újat?  A családom a gyermekkor ízeire szavazna. Átgondolom.

Mézes ügyben léptem, tanulva a tavalyi kudarcon. Juditu mézesét sütöttem, utólag díszítve. A tésztával nem volt gond, figyeltem minden szavára, a díszítés..., meg kell állapítsam nem vagyok Juditu. Lett néhány alternatív is, de néhány nagyon tetszik. Próbálkozni kell! - ez a tanulság.

Ennyit mára. Jó éjt mindenkinek!

Tegnap

 felénk meglehetősen tavaszi, enyhe és napsütéses volt az időjárás. Még indokoltabb lett az erdei séta. S leginkább nem volt előtte eső, hogy ráadásul még dagonyázzunk is. Így tehát karácsonyi vásár helyett én ezt javasoltam, s nagyon örültem neki. Léleképítő volt, ahogy magamban megjegyeztem. S visszaérve a faluban az uram is új részeket ismert meg, ráadásul a hegyi út építőinek listáját tanulmányozva városa (s egyben az én  41 év előtti lakóhelyem) egy lakójának nevére lelt. Milyen kicsi a világ!

Kellett a séta, mert  Cirnyó állapota elég aggódalomra ad okot, főleg nekem. Ilyen vagyok, aggódom egy macskáért is. (Ha már felelősséget vállaltam érte, s családtagként él köztünk.)

 Az erdő alapos kipucolásával (milyen finoman fogalmaztam) most szembesültem a fotót nézve. A kezdeti, 5 év előttihez képest vágják ki a fákat  rendesen. Akármerre fordulok csak  a régi erdők nyomait látom, a hiányait, a hegyhátak üres bordáit. Néha a szívem szakad meg a régi látványokért.

Néhány hete

ismét angyali jelenlétet éreztem. Mit hívok annak? Néha álmomból ébreszt fel, most világos nappal a kanapén ülve olvastam, s egyszer csak éreztem az illatot. Az össze nem téveszthető édeskés illatot. Sokáig, legalább öt percig. Tudtam, angyal van mellettem, üzen. Átsuhant rajtam az üzenet, valami rossz fog történni, de a kimenetele jó lesz. Ezt jelzi nekem. (Több éves tapasztalat, a jelenlét valami szép üzenetét szokta hozni.) Megtörtént. A fiam trombózisa. Úgy néz ki jól van, s "csak" trombózisa volt.

Köszönöm szavaitokat, a múltnap nagyon kiborultam. Most is felébredtem, hajnalban, pedig mióta nem dolgozom, jól alszom, többnyire. Aztán beugrott az üzenet, gondoltam felkelek, s megosztom veletek.

 

forrás