2015. december 2., szerda
2015. december 1., kedd
2015. november 30., hétfő
Advent
Rónay György: Advent első vasárnapja
Amikor a fák
gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
Melindáknak, s minden virágszeretőnek
Könyvajánló, így Karácsony előtt, ha ajándékról kell gondolkodni. (Nekem is az angyalka hozza majd, csak előbb ideért a csomag, s én voltam olyan kíváncsi, hogy kibontottam. S milyen jól tettem, mert ajánlhatom azoknak, akik nem ismerik.)
Lechner Judit: Fűszeres-virágos kalendárium. Ki kellett írjam, nagyon rossz a fotó, alig olvasható. S a másik, amit tőle még megszereztem, mert kapható:
Ezt már olvasom. A Püski Kiadó és Könyvesháztól rendeltem meg, másnap már nálam is voltak. S ők is adnak kedvezményt.
A könyvekre a Kertbarát Magazin 9-10. számában figyeltem fel, s a harmadikra is ( Fűszerek, gyógynövények a magyar biokertben), ez már nem kapható vagy én nem találtam rá? Szóval a szerző kertészmérnök, biokertész, előadásokat is tart (de kíváncsi lennék rájuk!), s a kertje látogatható is a Kertnéző mozgalom keretében. Ami engem botcsinálta kertészt megfogott a szeretete, ahogy közelít, a szakmai tudás és széles kultúrtörténeti ismeretek. Nem csak "száraz" kertészeti könyvet olvasunk, hanem nagyon jó stílusban megírt növényismertetőt belehelyezve történelembe, művészetekbe, vallásba. Élvezet olvasni, öröm tanulni tőle, s közben egy csomó gyakorlati praktikához is jut az olvasó. S ismét bebizonyosodik, hogy amit az ember a családból, a gyermekkorból hoz, az bizony felnőttként is kamatozik. Főleg, ha szívvel és lélekkel nyitogatják a szemeit!
S egy régi, új szerzeményünk, remélhetőleg sokáig a kert és a madarak örömére. (Hogy érthető legyek: Zsebi a régiből ivott, többször leborította a földre, s lassan, szépen eltöredezett. Viszont! a földön van, nem lévén más, ebből itattam a madarakat, a csorba itatóból. Ők használták-e, ki tudja? Cirnyónak és Zsebinek viszont ez a fő ívóhelye. Ki érti az állatokat?) Most alátettem egy kutyaitatót, nem szép így, de remélem ezt használják majd a négylábúak...)
2015. november 29., vasárnap
Ki a nappal kel: növények
Loncok
Borbolya
Együtt
Hólyagvessző
Kedvenc helyem a kertben. (Tudom, már sokszor hoztam, de annyira kedvelem.)
Ki a nappal kel
Ahhoz képest, hogy enyhe éjszakát ígértek... Még a szemem sem nyitottam ki, rohantam ki a kertbe. Sikerült elkapnom a napkeltét. Minden reggel első utam a kaméliához vezet. Nyári helyén van, de betettük egy nagy műanyag edénybe, ahol is körbebéleltük, s a tetejét is megszórtuk diófalevelekkel. Minden reggel nézem fagyott-e a földje? Még nem. Az enciánt túl gyorsan vittem be, jöttek még jobb idők. A leanderek a fal mellett vannak, még őket sem hoztam be. Tudom, kockáztatok. Meglátjuk.
2015. november 28., szombat
Az úgy volt, ..... (amikor már mindent leírtam, mit írnom volt érdemes, átmentem blogajánlóba...)
hogy szerettem volna a konyhába tányérokat az üres falra. S az úgy is volt, hogy a konyhaszekrény frontja fa. Tölgy. Szerettem volna átfesteni, de sehogy sem vitt rá a lélek. Divat, nem divat, nem érdekel, ez így szép. Sarok beépített része is volt a konyhabútornak, az elődünk elvitte. Ezen nagyon törtem a fejem, mit tegyek? Nyitott polc? Sarokpolc? Most úgy néz ki egy polcot csináltatunk a szembe falra, ablak mellé a tűzhellyel átellenben, A sarokba, alul szakácskönyveknek, terítéskellékeknek, fölé kerül majd a mikró. Az fölé mi kerül? Majd adja a helyzet.
Egy blogban akadtam rá, csak mentettem a fotót. Ha véletlenül olvasna a tulajdonosa, nagy köszönet az ötletért.
Azt nem írtam, hogy a konyha két méter széles, s kb. 3 méter hosszú, sok lehetőség nincs. A nagy felületű üres fal még mindig megvan. Gondolkodtam ládákban is:
S nézegetem a kis konyhákról szóló blogbejegyzéseket, ötletekért. S közben vadászni kezdtem tányérokra az üres hely betöltésére. Íme az eddigi eredmény.
S valószínű vagy veszünk ládákat, ha IKEA felé járunk, vagy hasonló polc kerül még valahogy a falra (elképzelések vannak), s közéjük a tányérok, mert ezeket nagyon megszerettem. Már parkettán összeraktam, látom a hiányzó helyet, amit még szereznem kell. (Ez a szerzés, sajnos nagy vadászattá lett. Azzá lett. Azzá...) A szecessziósnak akadnának társai, csak az a fránya pénz.
Hogy nem csak én vagyok kincsvadász, s hasonló érzések kavarognak bennünk, íme egy blogbejegyzés.
(S valamikor még szomszédok is voltunk...) S a kommentekhez: hozzám is került antikvár könyvesboltból dedikált könyv. Szívbéli szerző szívbéli olvasónak írta.) S ha már ezen a blogon járok, amúgy is akartam ajánlani Murakami Haruki japán szerzőt. Itt értő szerző ír róla, én csak rajongó olvasója vagyok, de NAGY rajongója.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)