... és jött az eső!

Hálanapló

19. A diófa levelei közt áttörő napsugarak napnyugtakor.

 

20. Szalmabálák a mezőben.
21. Látkép a buszból és autóból. A táj ugyanaz.
22- Madarak boldog fürdése  a madáritatóban.
23. Reggeli harmat a bokrok levelein.
24- "Szénné égett" padlizsán a sütőben.
25. Telefon a mesetárssal.
26. Újabb dupla hibiszkusz virág.
27. Az oly hiányzó zenehallgatás megoldása.
28. Amikor a madeira blúz összetalálkozik a kékfestő nadrággal.
29. Kékek: száradó kékfestő ruhák, párnák, abrosz.
30. A diófa levelei közt eltűnő hullócsillag.
31. Napraforgótábla az út mentén.
32. Csodálatosan hímzett régi férfihálóing a bolhapiacon.

Blogolás

Jobb kezedben egér, bal kezed alatt macska. (Fotó érthető okokból nem készült.)

Mese

Az ovis mesekönyvek
és a tündérvilág
 visszavándorolt a könyvtárba. Lassan mentek, szomorúak voltak.
Az üres üvegbe gyűlő perselypénz visszatért a
pénztárcába.
A hónapok óta úton lévő kandúrmacska
hirtelen csak a gazdái közt, leginkább azok ölében érzi otthon magát.
(Egy éve már, hogy reggel arra ébredtek, hogy új otthonra lelt, ott tekergett a lábaik közt.)
Csak a szívek szakadtak meg.
Egy legalább.
Hát nem ez a szívek dolga?

Emlékezők

 

Hibiszkuszok

Füzetemből

"Aztán az eszembe jutott, lehet hogy mégsem az öregségről van szó, nem a kor, hanem az állapot után vágyom.  Nem cselekedni, vagy, ha igen, lassan, mintha nem  a cselekvés eredménye lenne a fontos, hanem  a mozdulat, a mozdulat dallama és ritmusa. Lassan siklani, figyelve az idő hullámzását, nem próbálni többé úszni az árral, vagy nekiiramodni az árral szemben. Nem tudomást venni az időről, mintha csupán naiv reklámja lenne valami másnak, amit valóban kívánunk. Számolni az óra ütéseit a szobában, a galamblábak koppanását a párkányon, a szívverést. És azonnal megfeledkezni mindenről. Nem vágyódni semmi után.  Nem csinálni semmit. " Olga Tokarczuk