Valamikor,

amikor a babákat gyűjteni kezdtem egyedül voltam és éltem. Fiaim távol, és más országokban, esetleg más földrészen éltek. Volt köztük (babáim) egy mosolygós arcú, Helen. Reggel, mikor felkeltem, odamentem hozzá, köszöntöttem, megsimogattam. Széppé tette a napomat. Aztán később bedobozoltam őket, most a lakásban került üres szekrény, kipakoltam őket. Viszont, hogyhogy nem kezdtek átszivárogni a házba. Tamlin történetét már elmeséltem, Muszta miatta jött ki, hogy azonosíthassam a neten. Nell valahogy idekerült(?!). Régen vettem, a szépsége, finomsága fogott meg.

Amerre megyek  a házban van kiket köszöntenem, megsimogatnom. Babáim, gyerekeim.

Száradók

 

Szorgoskodók

és a kakukktojás. Bár talán nem, mert az oregánó virágain is kiváló méhlegelő volt. Ma délután vágtam ki mindegyiket, mert minden elvirágzott, el- és kiszáradt. Azért még van hol legelniük! Ahogy elnéztem  a menta ismét virágzik.

Halászlé(K)

 Nagyon szeretem a halászlét. Legnagyobb élményeim Gönyű és Dunakömlőd halászcsárdái. Talán nem véletlenül. Apám nyaralófalujában a Rácz Ponty csárdában is készült halászlé. Soha nem voltam vele megbékülve. Úgy éreztem egy zsíros paprikás lébe belefőzték a halat. A szomszédok dicsérték, nem értettek. Aztán egyszer csak finom lett a halászlé, aztán ismét. Kiderült új szakácsuk van. Akkor tán mégsem bennem volt a hiba. Ill. bennem, mert a fentiekhez viszonyítottam.

Aztán belefutottunk a rózsaszín vagy inkább fehér halászlébe, egy balatoni kifőzdében. (Igaz is, Balatonszemesen, ősszel, kizárólag ősszel a Halálomban is ettünk jó halászlét, a nyári valahogy íztelenre sikerült. Akkor most a nyárral van a gond, vagy valami mással a Balatonnál?) Megmondom őszintén, nagyon rákészültem, mikor megláttam megfordult a gyomrom. Nem tudtam rávenni magam, hogy megegyem. Hogy mernek felszolgálni ilyen ételt halászlé néven? Pedig imádom a halászlét és nagyon-nagyon vágytam rá! Amúgy a helyette kért babgulyás finom volt, kedvesek, olcsók. (lásd lentebb!) Csak már belekerült a légy a levesbe....

Utánanéztem, milyen is a balatoni halászlé? Mégiscsak igazam volt. A  paprika...


"....Mikor a halszeletek és ha van ikra vagy tej, a lébe kerültek, vízzel felöntjük, sózzuk és beletesszük az őrölt pirospaprika felét. A paprika minősége meghatározó! Ha lehet, biztos forrásból, háznál vásárolt paprikát használjunk, édeset és csípőset ízlés szerint keverve. Ettől kezdve lassú tűzön hagyjuk főni az ételt, időnként óvatosan rázogatva, pontosabban forgatva a bográcsot (vagy fazekat), vigyázva, hogy a felszínen úszó paprika nehogy rásüljön az edény falára, mert akkor keserű lesz. A halszeletek hamar elkészülnek, inkább az igényel folyamatos figyelmet, nehogy túlfőjenek. Befejezés előtt néhány perccel tegyük bele a paprika másik felét, ez adja majd a végső ízt és színt. Ha már nehéz, ragadós párák szállonganak a légben, készre jelenthetjük a halászlét. "
forrás 

Kolléganőm hívta fel figyelmemet  Köveskál híres éttermére. Elmentünk, megnéztük. Az étlapot is megnéztük....Vasárnap lévén autók  a parkolóban, s autók tízesével jöttek fel az étteremhez. Népszerű. Vagy azért ennek is vannak árnyoldalai? A környezete egyébként nagyon stílusos, már  a külső és belső megjelenés.

 Lehet, hogy valamikor már a mennyiség a minőség rovására megy, különösen nyáron a Balaton partján? Vagy mi jártunk rossz helyeken?

Vásárban

Évek óta eljárunk a káptalantóti piacra, ekkora tömeget én még nem láttam. Bővítették új területtel, több erdélyi árus is volt, no és a megszokott, "ismerős" régiek, sorra nyíltak a vendéglátó egységek. A falu tele parkoló autókkal, a mező és ahol fotóztam egy másik mező (de ez legalábbis a számunkra a régi és megszokott) parkolóhely. Itt sem volt még ennyi autó. Ami csodálatos volt, mindenki türelmes volt, autók kivárták és elengedték egymást, nem volt baleset.

Mi csak szájtátni mentünk, egyéb lehetőségek híján. S kicsit kimozdulni, lelkileg nagyon lent vagyok. Olvastam egy blogot, meg is döbbentem a depresszió tünetein, azt hittem mindet ismerem. Hét elején már ott tartottam, hogy kimegyek  a pszichiátriára. Szóval kellett ez a mai nap.

Füzetemből

„Az élet nem történik veled. Az élet válaszol rád.”

Fényes telihold

 

 Fények

A kötéltáncos

Ez csak úgy pótlásként vasárnap délután, mert a fotót nézve eszembe jutott:

Pilinszky János: Őszi cirkusz

Muzsikaszó az esti réten,
falu alól, a fák alatt
szapora dobszó s édes, árva
trombitahang, trombitahang!

A cirkuszos nép muzsikál,
pereg a dobszó és ütemre
forog-forog és körbe jár
a lomha bölcs, a barna medve.

Elől a roppant medve és
a táncoló bohóc utána,
bohóc után a kisfia,
aztán a hold, a hold parázsa.

Arcába tűz a telehold,
s  a kisfiú az égre bámul.
Elől a roppant medve és
a bohóc kisfia leghátul.

Röpülnek a kicsi lovak,
a szénfeketék, hófehérek!
Táncolnak a puha füvön,
szelíd, szép füvein a rétnek.

Röpülnek a kicsi lovak!
De két eperfa közt a légben,
még náluknál is szebb talán,
libegő tündér a kötélen,

megemeli az esti szél,
az a kis táncoslány a legszebb!
Már ott jár a fák sudarán,
és feljebb, és mindegyre feljebb,

a fák csucsára ér, s nevet,
a fák csucsára lép, és onnan
többé már vissza se talál,
csak eltünik a teleholdban.

forrás