amikor a babákat gyűjteni kezdtem egyedül voltam és éltem. Fiaim távol, és más országokban, esetleg más földrészen éltek. Volt köztük (babáim) egy mosolygós arcú, Helen. Reggel, mikor felkeltem, odamentem hozzá, köszöntöttem, megsimogattam. Széppé tette a napomat. Aztán később bedobozoltam őket, most a lakásban került üres szekrény, kipakoltam őket. Viszont, hogyhogy nem kezdtek átszivárogni a házba. Tamlin történetét már elmeséltem, Muszta miatta jött ki, hogy azonosíthassam a neten. Nell valahogy idekerült(?!). Régen vettem, a szépsége, finomsága fogott meg.
Amerre megyek a házban van kiket köszöntenem, megsimogatnom. Babáim, gyerekeim.
Szépek, bár én sokáig féltem tőlük egy horrorfilm miatt, amelyikben egy baba életre kelt és .... na, horrorfilmbe illően aktívkodott.
VálaszTörlésÉn a könyveimmel vagyok így. Vagyis csak voltam, és lennék, ha lenne már helyük a lakásban. Vagyis helyük az van, csak a polcok nincsenek még meg hozzájuk. Vagyis... Viszont Brúnóval, a kutyánkkal is így vagyunk. Bárhol a házban, vagy az udvarban mindig üdvözöljük egymást. :D
VálaszTörlésNekem igy lett Zsuzsika egyik evben, de Lola ellopta mire hazajottem, es nem irnam le milyen allapotban volt:( Most a macskakkal vagyok hasonloan, mindig jonnek dorgolozni, kedveskedni, pedigb fiuk, azt hittem csvarogni fognak.Lola meg el sem mozdul mellolem:)
VálaszTörlésNagyon szepek es a nevuk is!
Ó, emlékszem Zsuzsikára! Gandalf, kutyáékkal ez már csak így van, nálunk is. Szépek is, kicsit emberiek. Nem láttam a horrorfilmet. Nem igazán a műfajom. Néha egy -egy lélektani.
VálaszTörlésEn lattam azt a filmet, tobb resze is volt Chucky , azt hiszem igy kell irni, most nem nezem meg.Sokaig en is feltem utana:D
VálaszTörlés