"Télen a rebarbara

 eltűnt a hó és föld alatt, összepödörte húsos szárát és a másik irányba nőtt, vissza, a csirája, alvó gyökerei felé. Március vége  felé a föld hasa kigömbölyödött, és a rebarbara újra megszületett.  Megint kicsi volt, fehér-zöld,  finom, mint a bőrtelen test, mint egy csecsemő. Éjszaka nőtt:  hallottuk recsegését a fűben, az aprócska - morzsányi - hanghullámok felébresztették a többi növényt... olyan volt, mintha felkelne egy álomba merült hadsereg,  mintha csatasorba állított katonák nőnének ki a földből. Előbb a fejük búbja, aztán erős válluk,  mindig vigyázzba meredő testük, amelyből végül kifejlődik a hullámos  zöld sátor." Olga Tokarczuk