Esett. Elmondható. Hátul a Zsebi kertben reggelre nyoma sem maradt, oly száraz még a föld most is. Az asztalon a viaszosvászon terítőn látni, hogy azért esett, s a kertben egyetlen növény őrzi még most is a nyomát.
Hajnal. Változó időpontok. A macskaajtó csattanására ébredek. Aztán beindul a ciráda, az éneklés, az "énekszóval" kísért vonulás. Be a konyhába, terepfelmérés. Többnyire nem tetszik a látott, mert a ciráda a háló felé hangzik, folytatódik, szépen, kieresztve, cifrázva, hogy biztos ami biztos, ébredjenek a gazdik, érkezett Cirnyó úrfi. Ha ügyes a gazdi, akkor csak ő ébred, kel, siet, etet, s természetesen simogat, mert csak úgy tudunk enni, ha simogatva vagyunk előtte, utána. (Micsoda elrontott állatok.) Aztán ismét útra kel az úrfi, ha úgy követelik a hormonjai, vagy jön aludni, természetesen megfelelő énekszó, mit énekszó, ária kíséretében. Aztán a gazdinak lehet visszaaludni, vagy tenni-venni, a kertben, főleg csigázni. Ha már nem tud visszaaludni....
Az élet pedig megy tovább. Van mi meghal, s jön az újabb nyíló virág helyette, utána?
