Oldalak

2015. július 19., vasárnap

Ilyen volt... ilyen lett. Itt a szőnyeg!


 Ilyen volt



ilyen lett, s jönnek a bordó hétköznapok:



s ez még a szolidabb megjelenés, mondhatni a macskanentes változat....mert van nyoszolya, takaró és törülköző. Fél órát pakoltam, hogy fotóképes legyen a szoba. A költözések miatt még nincs mindennek helye, amúgy meg laza a rend vagy sok a cucc? Nálatok hogy van ez? Azt hiszem  a legújabb Otthonban néztem egy házikót. Nem értettem, ennyire kevés a holmijuk? Hol vannak  a könyveik, a jegyzetek, a gyermekjátékok, a ruhák? A... Vagy csak  a fotózás kedvéért mutattak egy kirakatot?

Ajánló


S ahonnan idejutottam= forrás. S tanultam egy jó mondatot a filmből: "Madár sem jár felénk,fillér sem ér ide". Naggyon tetszett, s máshol is aktuális. A pénzek máshova és más, magasztosabb(?) célokra járnak oda...S egy magánmegjegyzés: a tavasszal erre jártunk fotózni, ill. éppen Szuhán. Nagyon szép vidék. Szeretem az ilyen embereket akik akarnak, s tesznek is.

2015. július 14., kedd

"a minden a semmi általad végtelen ránk ragyog."


Aranyodi Zoltán: Trombitavirág

poszttalanul
ha posztolni tudnám
az illatod
betöltene mindent mi
itt vagyok
a minden
a semmi
általad végtelen
ránk ragyog.
ha posztolni tudnám
az illatod
F: http://www.poet.hu/vers/148645

2015. július 13., hétfő

Bíbor kasvirág








Tavaly nem szerettem, erőteljesen mindenhol ott volt, uralta a terepet. Át is telepítettem Zsebi kertjébe néhány tövet. Idén aztán mindenhol erőre kaptak, most nem uralnak, hanem uralkodnak. Lehet, hogy mégis megszerettem?

Aki mindenhol ott van!



 




2015. július 10., péntek

Ma reggel


a szemben lévő házak mögötti réten feltörő pára vetette kézbe velem a fényképzőgépet. S hogy a fotózás  a pillanat művészete, bizonyítja, hogy mire a kertbe értem ott már napfényben fürdött minden.




2015. július 9., csütörtök

"Remegjek visszatérni az anyaföld kebelére, ahonnan a rózsák fakadnak?"

Már írtam a teakör egyik menyéről, a végre útnak induló életről, akiről az anya bekattanása miatt el kellett búcsúzzanak. Fájdalommal, de mérlegelve, hallgatva az orvosokra.

Sajnos a búcsúzás is csak látszólagos gyógyulást hozott, hiába volt a nagyon melléálló kicsi és nagycsalád. Erősebb volt a betegtárs, az életétől elköszönő betegtárs hatása. Először még időben tudomást szerzett róla a környezet, de, ha valaki valamire elszánja magát nehezen téríthető el. Szemben mondta amit elvártak tőle, de titokban munkálkodott a saját célján. Célján? Azt hiszem  az pozitív. Itt a negatív elképzelés volt az úr, de  az aztán utat és módot talált minden felsőbb orvosi vizsgálat, diagnózis és biztatás ellenére. S a hétvégén végleg hazatérő anyuka, a következő hetet már egy új világban köszöntötte. "... mert elmenni könnyű,  de maradni, várni és élni, nehéz."

Az emberben néha bent szakadnak a szavak....

A bejegyzés többhetes, azóta beszélgettünk a nagymamával. A múló napok  kezdik átértékelni a veszteséget. Kirajzolódik a betegség, a teher, amit viselt, amit viseltek volna, ha gyógyíthatatlanul köztük marad. A fájdalom lassan halványul, mert ki tudja a sors miért így írta az eseményeket? Csak az emlék marad velük örökre, a szép napok, s a lehetőségek elszalajtott ígérete.