Búcsú a krókuszoktól, s az úja növények köszöntése

 S ők már egy új nemzedéket jelentenek majd a kertben:

 A hunyor

Tulipán, ibolya

Hoztunk még meténget, hóvirágot, téltemetőt, kankalint. Bent a házban most nyílnak el a majdan kiültetendő jácintok, s lesz fehér gyöngyike is. Majd fotózom kankalinokat is , megtáltosodtak sorra nyílnak ki, tele virággal. Mégis szép a tavasz!

Dilemma

Megnéztünk egy lakást, egy eladó lakást. Belépek a hálóba, tökéletes. Látszik átgondolt, kitalált, odaépített. Magával ragadott. Aztán a nagyszoba. Beépített bútor, nem is a szekrény fogott meg, egy polc. Könyves polc, lebegő, sarkot betöltő, aláfér egy sarokgarnitúra. Az egész szobából semmi másra nem figyeltem, már azon alkudoztunk a háziasszonnyal viszi-e vagy otthagyja nekem. Lakásvásárlásról szó sem esett, megnéztük.

Normális vagyok? Azóta is a lakáson jár az eszem. A konyha is beépített, azt is az előző tulaj hagyta ott, általában  a konyhabútor a lakások része. Ennyire én vagyok az berendezett lakás? Ennyire ráhangolódtam arra, aki ezt tervezte, kitalálta. Annyira rokonlelkek lennénk? Vagy valami húrokat pendített meg a lelkem mélyén? Érdemes alkudozni esetleg más bútorára, berendezésére?

Nem értem magam? Mi ez?

Egy -számomra - álomkert

http://www.gardenista.com/posts/ask-the-expert-sarah-ravens-10-tips-for-growing-a-kitchen-garden?utm_source=Remodelista/Gardenista+Subscriber+List&utm_campaign=ddc52453a3-Gardenista+Daily+Email+Campaign&utm_medium=email&utm_term=0_447a717cea-ddc52453a3-384531397



 

Reggel, még frissen írok

mert esténként ájultan alszom el korán, amit éjszakai kukorékolás követ, de akkor is beájulok, mindig...

6 hét után jutottam pici unokához, de mint kiderült betegen.Gondoltam visszafordulok, de gyógynövényes forró italok sora kihúzott a bajból. Picinke így is mindig maszkban látott. (Erre jegyezte meg valaki, úgysem sokat látott volna belőlem...)

Itthon lakáseladás és lakáskeresés fogadott, ezzel telnek a napok, s közben dolgozni is kezdtem. S kertelni is kezdtem volna, ha az a volna, ott nem volna. 

Macskáink is megvannak, leginkább úton, sokszor napokig, a háromlábú még mindig sántán. Azért ő a legfőbb eltűnő, mondom, már csak egy bőrlebernyeg tér haza a csontvázán. Viszont, ha hazatérnek egyetlen helyet tudnak elképzelni tartózkodó-és alvóhelynek, a gazdasszonyuk ölében. Ennyit macskáékról. Zsebi hűségesen őrzi és ássa a kertet. Jól vagyunk-.

Amúgy megvagyok,

csak minden elborít. Majd jönnek szebb napok.

Tavaszodó

 

  

Virágok közt