Füzetemből

".. ahhoz, hogy  akár a legmindennapibb esemény  is kalanddá váljék, az szükséges - s egyszersmind elegendő is hozzá-, hogy az ember elmondja. "
Jean-Paul Sartre

Szeretet

A háromlábú macskát bejelentettem az állatorvoshoz, nagyon gennyes volt a mancsa, rá sem tudott lépni. Fertőtlenítettem, kamilláztam, kértem időpontot. Érdekes, a Bertadine csípte, fájt neki, mégsem mart belém... (S elnézve a két macska működését sokszor jut eszembe macskaúr, akitől, főleg fiatalabb korában folyton kicsíkozódott az alkarom...). Bent szundikált, mellettem. Aztán estefelé szerdán, egyet gondolt, s gondoltam én is, hogy dolgát végezni indul. Mire állatorvoshoz indultunk volna sem jött meg másnap, le is mondtam, s nem jött meg még két napig.

Szombaton este csapódott a macskaajtó, megérkezett Kormos macska. Evett, aztán jött az ölembe, bújni és simogatásért, nem tudom merre járt, a föld dőlt ki a bundájából. Remegett. A fáradtságtól, éhségtől? Aztán ismét evett, ájultan elaludt, s még az éjszaka ismét útra kelt.

Azért a szeretetét, a simogatását igényelte, s jelezte nekem is: fontos vagy gazdám?!  Vagy csak neki kellett a melegség?

A címen sokat gondolkodtam, tehát: Fodorkának, sajnos, kiegészítésül

Tavaly, mikor a fiam transzplantációja volt, hazajövetele után egy héttel veseelégtelenséget kapott. A pécsi kórház fedezte fel a laborleletek alapján, nekünk a sok tünet (értsd mellékhatás) között fel sem tűnt egy újabb betegség. Lényeg: beküldték  a traumatológiára a városunkban, infúzióra. A sürgősségi letagadta, hogy a vérképpel gond lenne. Főorvosi aláírással és szakorvosi konzultációval!!!!!! Hogy nem volt igazuk a körzeti orvos, majd a pécsi szakorvos is jelezte zárójelentésén. No komment. Hogy a fiam milyen gondviseléssel mászott ki belőle spontán, azt gondolom csak az égiek tudják.

Ez a minap a kollégánkkal esett meg. A körzeti orvos, a felesége állapotát látva beküldte a sürgősségire. Ott elküldték, hogy minden rendben a vérképe alapján!!! Az autójában szállította, segítséggel tudta ki- és betenni az amúgy magatehetetlen beteget. Tehát vitte vissza és haza, az első emeletre. Az autóból egy szomszéd segítette kiemelni, aki dolga lévén egy padig segítette a hölgyet, majd elment. Férj nem tudván mit csinálni, maga kezdte felcipelni a feleséget. Aki az emeleti fordulóban elhunyt. Ezután a rendőrség a férjet vette elő, mert a haláleset nem kórházban és nem lakásban történt. Magyarázkódhatott....

A mai csúcsfilmem

Eszement szerelem

A Port.hu-ra ezt a véleményt helyettem írták. Nem láttam  a film elejét, s olyan érzésem volt, hogy Woody Allen filmje, ezért is kezdtem utánanézni. Úgy látom  az megérzésemmel nem vagyok egyedül.

Vadrenalin | Válasz

2012. szept. 22. 11:57 | 2/2

Ez egy igazi gyöngyszem. Ha Woody Allen ma lenne fiatal, azt hinném ő csinálta. :-) Az meg végképp meglepett, amikor utólag észrevettem, hogy a főszereplőnő írta a forgatókönyvet. Íróként is ugyanolyan szellemes, mint színésznőként.

Könyvek, amelyek kifogtak rajtam

Nagy valószínűséggel bennem van a hiba. Ideges vagyok, nyugtalan, nem tud semmi filmeken kívül lekötni. Nem tudom mi ez? Ráadásul az állatorvoshoz bejelentett háromlábú macska sem jött haza.

Az első műfajában olvastam eleget, egyszerűen most a szörnyűségeit nem tudom elviselni:



A második is nyomasztott, ebben is volt szörnyűség elég, ahogy a szerencsétlen kislánnyal az iskolatársai elbántak. Itt telt be a mérték. Lehet, hogy majd valamikor folytatom, most egyszerűen nem megy. Ideteszek egy kritikát  a könyvről, más nézőpont. Akinek kedve van döntse el kinek van igaza?!

És megint egy új könyv a nagymamaságról

Pataki Éva folytatja a nagymamasorsról írt könyvét. Tudom, nem aratott  a könyv osztatlan sikert, s legfőképpen a klasszikus szerepben élők kérdőjelezték meg. Itt újabb szerepkörökkel találkozunk: ahogy teázó nagymamákról írtam (éppen gyűlik az újabb anyag), a valóságban is sokfélék vagyunk: ki repül Angliába, Svájcba stb. az unokákhoz, a fapados repülők tele vannak  a kiutazó, hétvégi nagymamákkal. Kitágult a világ, messzire kerülnek az unokák. Az orvos , egyedülálló nagymama egész évben arra gyűjt, hogy unokáihoz utazhasson New Yorkba. Viszont ezek az öregek  "fiatalok, fiatalosak", új, más szerepkörben is meg kell felelniük. Mindez összeegyztethetŐ?

Egy fotóstól: Roland Persson

forrás

Nem tudtam eldönteni az egyszerűségüket vagy a sötét háttér adta lehetőség kihasználását, vagy mindkettőt szeretem a fotóin? Vagy a szemet, aki mögöttük van?!