Katzler Hilda: Kék-Sárga vers
Ráhímeztem a lelkem a lelkedre.
Keresztöltés:Te vagy a Sárga, Én a Kék,
Szeretnék e két színnel rávarrni szívedre is,
hogy hidd el…
Leszünk ketten és külön örök titkok és vágyak,
néha együtt egymásnak,Te és Én.
Keresztöltés:Te vagy a Sárga, Én a Kék,
Szeretnék e két színnel rávarrni szívedre is,
hogy hidd el…
Leszünk ketten és külön örök titkok és vágyak,
néha együtt egymásnak,Te és Én.
Addig e két szín mesél:
A Sárga a nap aranya,
a meleg nyár…
A végtelen búzamezők,
napraforgótáblák,
csendes útszéli temetők,
hol öreg sírok között,
rikító zsibavirág ezer életkedve nőtt,
felvidítva az agg Teremtőt.
a meleg nyár…
A végtelen búzamezők,
napraforgótáblák,
csendes útszéli temetők,
hol öreg sírok között,
rikító zsibavirág ezer életkedve nőtt,
felvidítva az agg Teremtőt.
A Kék szín az Égé,
a végtelen messzeségé,
a folyóké, a tavaké, a tengereké,
melyek kéken nevető szemedben tükröződnek,
visszaverve az Eget és a Földet,
s magasan szárnyaló lelkedet.
a végtelen messzeségé,
a folyóké, a tavaké, a tengereké,
melyek kéken nevető szemedben tükröződnek,
visszaverve az Eget és a Földet,
s magasan szárnyaló lelkedet.
És nézd, a Sárgában feloldódik a Kék,
a Nap aranyában szétfolyik az Ég,
Napraforgófejek Kék harmattal ölelkeznek,
és hátára fordul a Föld,
behódol az Égnek,
s nászukból megszületik a Zöld,
a Nap aranyában szétfolyik az Ég,
Napraforgófejek Kék harmattal ölelkeznek,
és hátára fordul a Föld,
behódol az Égnek,
s nászukból megszületik a Zöld,
egy új harsány szín fakad,
s elkezdődik egy életet adó,
véget nem érő újjászületés,
egy reményteli Tavasz.
s elkezdődik egy életet adó,
véget nem érő újjászületés,
egy reményteli Tavasz.
És ha megtörténik a Csoda,
akkor HÍMEZLEK aranyszállal oda,
a keresztszemek közé,
hogy SZERETLEK.
akkor HÍMEZLEK aranyszállal oda,
a keresztszemek közé,
hogy SZERETLEK.