2015. február 9., hétfő
Fozósorozat első képe, mi a folytatás?
Ahonnan másoltam: http://79ideas.org/2015/02/people-who-inspire-horisaki-design.html
S egy másik sorozat része: egyszerű tojással? Igen! Szenzációsak!
2015. február 7., szombat
Havas kertben
A kukucskálók
Árnyékok a havon
Hó, hó, hó
Melyik madár járt itt?
Végre kimerészkedtem, s szívem szerint maradtam volna, de a lábam behúzott. Délelőtt még sütést is ott kellett hagyjam, annyira fájt a combomnál. Két láb, azaz egy párnak két tagja, ugyanolyan műtét, s ez volt a kevésbé problémás láb. Mégis mennyire más a gyógyulás. Az igazságnak része, hogy négy napos fekvés után mentem műtétre, egyszerűen annyira végén voltam már az erőmnek. S telefonon mindenki jelzi nem létező náthám. A nasalis hang nálam sosem jelent jót. Nem akarok dolgozni, csak, ha teljesen rendbe jövök.
Nagymamák egymás közt
A baráti nagymama társaságban több kisbaba született, összeültek a nagyik egyikük házánál egy kávéra, teára, kinek-kinek ízlése szerint, s folyik a szó.
Az egyes:
Soha ne mondd... Amikor az előző unokám megszületett, annyit piszkáltak a gyerekek , tudjátok a sok "mindent mással csinálunk", hogy egyszerűbb (faksznis) és időigényesebb legyen, de legfőképpen nekünk is van, engem úgy kizsigereltek ezekkel a kütyükkel, azt mondtam, ha itt még gyermekecske születik, gyűjteni fogok nekik, fogadhassanak szakképzett csecsemő ápolónőt, az majd mindent tökéletesen tud. S milyen a sors, nézzetek rám, mire megszületett Bobojsza, kificamítottam a bokám, hát hívhatták a segítséget máshonnan!
A kettes:
A felnövők. Nálunk mindig a nászasszony intézkedik. Sokszor mondtam is magamban, ha annak idején nálam az anyós ennyit ült volna fiatal házasként a nyakamon, én megfulladtam volna. No, persze, nem vagyunk egyformák! S mit hozott az élet, mire megszületett Áfonya, lebetegedett az anyós. Hiába, ezek a vírusok teszik a dolgukat. A fiatalok magukra szorultak, s ímmár felnőttek, megtanultak felelősséget vállani a dolgaikért. A kisgyermekért. Minden rosszban van valami jó.
Megy a szöveg, csörögnek a csészékben a kanalak, a levegőben finom illatok úsznak, új és újabb teákat kortyolgatnak, új ízeket próbálgatnak ki. Egyszer csak nyílik az ajtó, lógó (értsd félig leszedett, félig kipotyogott pelenkával) megérkezik az unoka. (A kistestvér két hetes...):
-Nagymi, képzeld el, így csináltam a babának (s fojtó mozdulatot) tesz, mire ilyen (hörgő) hangot adott ki... Csésze lecsap, nagyi rohan, de a picike édesdeden alszik. A tanulságot pedig a nagyszülők megbeszélik a fiatalokkal...!
Az egyes:
Soha ne mondd... Amikor az előző unokám megszületett, annyit piszkáltak a gyerekek , tudjátok a sok "mindent mással csinálunk", hogy egyszerűbb (faksznis) és időigényesebb legyen, de legfőképpen nekünk is van, engem úgy kizsigereltek ezekkel a kütyükkel, azt mondtam, ha itt még gyermekecske születik, gyűjteni fogok nekik, fogadhassanak szakképzett csecsemő ápolónőt, az majd mindent tökéletesen tud. S milyen a sors, nézzetek rám, mire megszületett Bobojsza, kificamítottam a bokám, hát hívhatták a segítséget máshonnan!
A kettes:
A felnövők. Nálunk mindig a nászasszony intézkedik. Sokszor mondtam is magamban, ha annak idején nálam az anyós ennyit ült volna fiatal házasként a nyakamon, én megfulladtam volna. No, persze, nem vagyunk egyformák! S mit hozott az élet, mire megszületett Áfonya, lebetegedett az anyós. Hiába, ezek a vírusok teszik a dolgukat. A fiatalok magukra szorultak, s ímmár felnőttek, megtanultak felelősséget vállani a dolgaikért. A kisgyermekért. Minden rosszban van valami jó.
Megy a szöveg, csörögnek a csészékben a kanalak, a levegőben finom illatok úsznak, új és újabb teákat kortyolgatnak, új ízeket próbálgatnak ki. Egyszer csak nyílik az ajtó, lógó (értsd félig leszedett, félig kipotyogott pelenkával) megérkezik az unoka. (A kistestvér két hetes...):
-Nagymi, képzeld el, így csináltam a babának (s fojtó mozdulatot) tesz, mire ilyen (hörgő) hangot adott ki... Csésze lecsap, nagyi rohan, de a picike édesdeden alszik. A tanulságot pedig a nagyszülők megbeszélik a fiatalokkal...!
2015. február 5., csütörtök
Világsztárok, másként
Galéria, s ahonnan idejutottam. A fotók szerintem szenzációsak. Orbán Balázs hajdani székelyföldi fotóit juttatták eszembe. Szeretem az itt megjelent írásokat, számomra a vidéket ezek jelentik. (Néha hajmeresztő környezetben, s környezetet bemutató írások jelennek meg a "vidékről". ) Tudom sokszínű, mindenkinek mást jelent, lehet az eredeti szó ma már nem érvényes? Vagy igen, csak mások a közelítések? S hova lett a Vidéki Élet Magazin?
2015. február 4., szerda
A vírusaim
jól teljesítettek. Mintha elveszítettem volna a szaglásom. Pedig már eltelt azóta egy hónap.
Valaha visszatérhet?
Valaha visszatérhet?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)