Az időjárásról

Egy régi, kedves költő ismerősöm Péter Erika honlapjáról való gyermekzettel elmesélve:

Péter Erika: Zsákbamacska

Időjárás?
Zsákbamacska,
nem tudod, mit rejt csomagja.

 Időjárás?
Papír-fecni,
Nem tudod, mi fog ma esni. 

Időjárás?
Olyan csacska,
sosem tudod, kell-e sapka. 

Időjárás?
Változékony!
Vastag ruha kell vagy vékony? 

Időjárás?
Kész tombola,
sosem tudod mi micsoda! 

Tombola vagy zsákbamacska?
Bosszankodsz, ha nem nyersz rajta!

S jöjjön egy vers felnőtteknek is:

Péter Erika

Madárijesztő magány

Hógyöngy száll
a télkoronás fákról,
fakeresztem fészkét
belepte a dér,
seregélyek, varjak
menekülnek tőlem,
borzongó magányom
kísértetfehér.

lemetszett ágként fáj,
sínylődik a lelkem,
rikító színeim
kiszívta a nap,
játékszere lettem
fagynak, szélviharnak,
nem lóg rajtam már
csak pár fakó szalag.

Hol vannak a lopva
csipegetett csókok?
Az utolsó veréb is
régen elhagyott,
testem olykor
varjúhangra rebben,
a téli táj profán
rongyszobra vagyok.

Mára

dicső istván...

dicső istván nagy királyunk 
téged ég s féld magasztal 
téged tisztel kis országunk 
első szent urának vall 
tőled vette fényességét 
méltóságát érdemét 
koronája ékességét hitét 
kincsét s mindenét

magyar hazánk fénye...
magyar hazánk fénye 
nemzetünk reménye 
szent hitünk alapja
népünk édes atyja 
szent istván király 

ezer évet éltünk 
te esdettél értünk 
hogy még áll országunk 
te voltál istápunk 
szent istván király 

koronád keresztje 
elhajolt fényt vesztve 
mert hűtlenek lettünk 
téged elfeledtünk 
szent istván király 

nincs egység közöttünk 
nincs áldás fölöttünk 
sok rajtunk az ínség 
te légy a segítség 
szent istván király 

kinek felajánltad 
drága szép hazánkat 
kérd az isten anyját
tárja felénk karját 
szent istván király 

tekints ránk az égből 
szentek seregéből
bús ügyünket szánd meg 
magyarjaid áldd meg 
szent istván király 

forrás 

 

 

 

Csatárban jártam, valamikor. Nagy kedvencem. A verset ma találtam  a meditációs könyvemben. Gondoltam, megosztom. Én nagyon szeretem, a fentieket, így, együtt..

Nyomozás

Olvastam egy könyvet  ,


 s nyomozni kezdtem egy festmény után, ill. egy festő után is, akiről írt a szerző. Itt a fordítást mutatom meg. (Az eredeti cikk. A fotók, festmények? itt sem jelennek meg, nálam.) Az ok: nálam is vannak repülőgépekről, légi harcokrók készült festménymásolataim, ill. fotóim. Azt hittem, közös az alkotó.

Mik ki nem derülnek évtizedek után? Sokat ill.semmit nem tudok e korról, a pilótáiról, repülőgépeiről. Megint elkéstem... S a háborús napló is eltűnt. Eltéphette már régen apám, nekem csak mesélt róla kamaszkoromban. Az is régen volt. Mindig akkor kell kérdezni, amíg lehet, amíg nem késő.

Hurrá!!!

11 nap után ismét érzek illatot. Ez megért egy blogbejegyzésfélét.

Gondoltam egy merészet

 

összekaptam  a családot, s sétálni indultunk. Elegem van a bezártságból. Most színt vall a betegségem, vagy nem változik, tehát jobban vagyok, vagy rosszabbra fordul, s akkor van indokom visszamenni az orvoshoz. Olyan boldogságos volt sétálni az erdőn! Ezt az tudja, érzi, aki napokat, heteket bezárva tölt, s végre kiszabadul. (Megjegyzem, az időjárás velünk volt, a fotók is bizonyítják. Hidegben nem hiszem, hogy lépni mertem volna. Így is kockáztattam(?), meglátjuk. Zsebi imádta, végre velünk lehetett, hármasban, sétálhatott, egyet mulasztottam el: a kertekből csaholó kutyaseregletről egy-egy fotót készíteni. Érdemes lett volna. Kész tanulmány volt.

Napsütésben

és a kakukktojás

2014.

Az egész évet egyetlen szó határozta meg: betegség. Kezdetben ápoló voltam, aztán elszenvedő, mikor nyár elején ereim fájdalmától lépni sem tudtam, végül kicsit szenvedő (még  a műtét volt a legkönnyebben átvészelt), s ezt tetőzte be november végén ill. az ünnep estéje óta a hetekig elhúzódó vírus okozta mindenféle felső légúti kellemetlenség. Ó, milyen finom is voltam.

Aztán  a fotókat elnézve azért akadt szép is az évben. Lássuk!

A faház elől elhordta emberem a cuccost, lett helye a tüzelőnek. Ill. eddig is itt volt társbérletben, most korlátlan úr lett, rendezett környezetben. A rézsűre ágakat ásott be, s idén végre!!!! a vadszőlő levelei beborították  a kerítést: még a szomszéd unoka sem tépte meg. A japán loncot pedig felfuttattuk a házra is.

 Zsebinél lépcsők készültek a kertbe jutáshoz, a lépcső és a faház közé pedig egy "bástya". Eddig  a beültetést vagy Zsebi "szorgalma" vagy a rengeteg eső ásta alá. Talán jövőre?

Lett madáritatónk, egy amfora virágoknak, egy váracska az újonnan létesített sziklakerthez. Jó Zsebi a háznál....!!! A "sziklák" sem zavarták az ásásban. Kerültek be bokrok, növények egy jövendő virágos kert részeként. A jövő dönti el milyen sikerrel?  A legnagyobb haszonélvezői a madarak lettek, s bennük gyönyörködve - mi.

A tavalyi év nagy szerzeménye volt a lóca. Nyáron a fal mellett kávézni, ezt-azt megpucolni, vagy csak lepihenni. Télre behoztuk a házba. A fotót elnézve a kuckósítása elmaradt, mint más is. 2014. a kékfestő éve volt nálunk. Elkészült az ágytakaró, a konyhai asztalterítő, párnahuzatok, s lett kékfestő ruhám is. Készültek kékfestő levendulazsákocskák, s ebbe saját!!!! levendulát tölthettem bele karácsonyi ajándéknak. Számomra ez óriási öröm volt. Beállítottuk az olvasólámpát, amiből végül hangulatvilágító lett, de nagyon kedveljük! S nem utolsó sorban idekerültek a cirmákolók: Cirom és Korom, s lettek  a konyhának és gazdasszonyuknak korlátlan urai.

Idén tobzódott a kert a ház előtt. Hiába, a sok eső....  Az új, rendelt virágok többnyire még bontakoztak, de az évelők magukra találtak, s végre lett levendula,

 borzas kata, mályva is nyílni kezdett a rézsűn, a virágok közt. S a veteményes kertben a fűszernövények igazán kitettek magukért!

Öröm  itt lakni, lenni, élni.