Szöveg nélkül 2.

 A másik szobában senki van csöndet csinál,
elszökik a napfény, mászik a ház falán,
anyám a konyhában a boldogságot főzi,
apám a kertben felszállásra vár……
Akarok szaladni én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

Gyökeret vernek a repedések a falakba, nézd, itt
fércelt álmaim szakadtan csüngnek alá,
megsárgult képeink maradtak a kamrában, érik,
anyám a családfán a kilátásra vár.

Akarok szaladni én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

A nyári boldogság biciklin, a határban érzi,
elmúlt időknek füstös illatát,
ahogy a vázon utazunk, az apám meg én,
beszőtte az emlék, mint kiadó pókszál szobát.

Várjatok ti éberek mindjárt kelek én is,
addig maradok álmomban, cirkuszban zenélni,
ahol a fűrészporos égen apám a ludakat nézi,
a szárnyas had elejére most már magát idézi,
és azt mondja: aludj nyugodtan, erre senki se jár.
forrás

Szöveg nélkül

Pilinszky János: Zsoltár

Aki több napos éhezés után

kenyérre gondol:

valódi kenyérre gondol.

Aki egy kínzókamra mélyén

gyengédségre áhítozik:

valódi gyengédségre vágyik.

S aki egy vánkosra borulva

nem érzi magát egyedül:

valóban nincsen egyedül.

Jelentem,

gyújtottam egy mécsest, egy kislámpát, a laptop fölött kislámpa ég. A konyhában meggyújtottam a fényfűzért, ami még nem tökéletes, a bepróbálás állapotában van. Mert kellett egy kis fény, egy kis melegség, s ahogy a blogokat olvasom nem vagyok ezzel egyedül.

Ma volt részem melegségben egy közel egy éve tervezett találkozón. Sok a sikerkönyv a tizenéves korosztálynak ő valahogy máshogy közelít. Átölelik a könyvei a korosztály problémáit, mégsem a keserűség hangján, szeretettel, megoldásokat keresve. Izgalommal olvasom, pedig ezeket a sikerszériákat hanyagolom, enélkül is van elég olvasmány,  amit illik ismerni. A személyes találkozó mélyítette az első érzéseket, másoknál többet lehettem vele, mégis kevés volt az az idő. Újabb íróember, akit szívembe zártam. Mély szeretettel.

S egy tanulság is volt számomra, ha olvasnak is a kamaszok, amikor már meg kellene nyilatkozni, hozzászólni, bezárkóznak. Huh, kemény helyzet volt. Megoldottuk.

S íme, itt a harmadik kötet.



 S akadnak nálunk, akik még mindig  nem győznek betelni a tűz fényeinek csodálatával:

Füzetemből

Isten, hazánkért térdelünk elődbe.
Rút bűneinket jóságoddal född be!
Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed,
Érdemét idézzed!

István királynak szíve gazdagságát,
Szent Imre herceg kemény tisztaságát,
László királynak vitéz lovagságát:
Ó, ha csak ezt látnád!

Szent Erzsébetből hős szeretet árad,
Margit imái vezekelve szállnak,
Minket hiába, Uram, ne sirasson
Áldott Boldogasszony!

Ránk, bűnösökre minden verés ránkfér,
De könyörögnek ők tépett hazánkért.
Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek:
Hazánkat így mentsd meg!

Ének a magyar szentekről. A hazáért.

Füzetemből

Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.
Márai Sándor

Amikor az ember az emlékeiből él...

 

Imádom az őszt, az októbert, a színeit. Az idei őszöm  az elmúlásról és a felépülésről szólt. A hétvégén már ott tartottam, hogy felülök az első vonatra, s világgá megyek. Betelt a mérték lelkileg, s fizikailag, főleg. Ez tegnap már tetőzött. Útra kellene kelnem? Világgá mennem? Csak egy napra is, de kikapcsolódni?

Ezek a fotók egy réges-régi kiránduláson, egy réges-régi őszön készültek. Máig kedvesek, legalább építenek most egy kicsit rajtam.

Füzetemből

Meg kell változtatnunk szokásainkat, azt hogy miként reagálunk a történtekre. Hiszen problémáink nem abban gyökereznek, ami történik velünk, hanem a hozzáállásunkon, amivel megéljük őket.
Akong Rinpocse