Amikor a szagos cickafark magjait szanaszét fújja a szél

Napnyugta

Nem bírtam ki,

forrás

hamar idemásoltam ezt a fotót. Az a torta, a gyümölcsök ott a közepén, a természetesség, ahogy odarakták, még a meggy szára is ottmaradt. Imádom!!!

A szürke érzés

" A szürke érzés. Anya mondta rá ezt aszót, amikor Dahling néniről beszélgettünk. A depresszió az az érzés, amikor az összes érzésünk kerekes székben ül. Kezük sincs már, és nincs ott senki, hogy tolja őket. És talán még defektes is a kerék. Nagyon kimerítő dolog."

és a könyv ahonnan kiírtam. Akinek kiskamasz gyermeke van adja a kezébe, imádni fogja! (Tami pl.)

Imádtam ezt a  megfogalmazást, s ha már könyvekhez keveredtem (mintegy véletlenül), legyen itt egy a 14 év fölöttieknek, főleg lányok kedvelik, adják  kézről kézre, megjegyzem teljes joggal. A  kínálatból végre egy normális könyv. S nem mellékesen még filmnézésre is buzdítja őket, s még ráadásabbul sorozat, lehet izgulni, várni a következő, a 3. kötetet!!!!!

S végre megszereztem  a Hideg szódát. Végre elmerülhetek benne, mert mikor a tavasszal megjelent a Nők Lapja Kertek.., abban egy részlet, azt kb. harmincszor olvastam el, bekattantam tőle, mert valami ismerős érzést, gondolatot indított el bennem, kertileg. (Készült is egy bejegyzés, de még nem fejeztem be, nos ideje megtennem.) Majd leírom. Ennyit mára, így hamar, hamar. Legyen mindenkinek szép hétvégéje! Jó könyvekkel!

Termések, virágok

 Ilyen volt, s ilyen lett eső után.

A TERMÉSEK:
cseresznye egy szem
szilva egy szem
mogyoró egy szem

barackok általában 10-15 szem fánként, hogy panaszom ne legyen idén lett:
zöldborsó
eper
2-3 fürt ribizli
több bokron málna (ez utóbbi kettő már rekordtermés ebben a damilos világban, s főleg az, hogy állnak is!!!)

s úgy láttam sikerült az egyik paradicsomnak is a lelkére beszélnem, nekidurálta magát!!! S még nincs a növényeknek lelke!

Kék(festö)ben

 Akik régóta olvasnak, tudják, hogy nagy álmom volt  egy kékfestő ágytakaró. Most összejött, csak a kékfestő nem igazi... Nem tudtam volna megfizetni. (S még egy taktikai dolog: a méretet téli takarókhoz mértem le, most kicsit hiányzik a kitámasztás. Majd ősztől!)

A felső még előzetes fotó, most  már csak a szőnyeg, s néhány párna hiányzik. S a sötétítő függöny kifüggesztése oldalra, esetleg. Az elkötőpánt gyönyörűség lett, majd még lefotózom.

Kata nagyon ügyes volt, büszke is az ágytakaróra. (A többi rutinmunka.) Képzeljétek még tőlünk több száz kilométerre  is varr, viszik a hírét, s hozzák  a megrendelést azok, akiknek már dolgozott. 

 

Változatok egy névre

Izabel - arca komoly, megáll a sarokban, már a tér sarkán, ahol anyja a többi gyerekkel foglalkozik. Néha odamegy hozzá, átöleli a lábát, szorítja, mintha elmenne. Kár, hogy nincs róla fényképem, imádom ahogy ott áll és néz, nagy komolyan. Arcocskáját látni kellene, nem tudom leírni.

Izabella - két fiú után született, míg beszélgetek az anyukával a földről felnéz, rám néz, nevet. Vidám, mosolygós kislány. (S utólag visszaolvasva látom, róla írtam a legkevesebbet, sínen van.)

Izabell, az utolsó, a kedvenc, a meglepetés. Anyuka tolja a babakocsi bent a munkahelyemen, ránézek, kérdem kié a baba? Az enyém. Na, ne! Enyém! Ne bolondozz! Nézz rám! (Éveket töltöttünk együtt, s a mesékkel. Aztán az utolsó év kimaradt, több okból. Elveszítettük egymást, bár mindenki visszasírja. Nem láthattam babát várva, vagy inkább mikor láttam nem volt még mit látni. Nem fiatal, tehát kivárt a hírrel. Biztosra akart menni. Megérte, egészséges, formás a pici lány, kettő hónapos, a nagylány testvére is imádja. Amúgy anyuka kicsi időt pár éve egy baleset miatt "távol töltött", de visszatért. Érdemes volt neki visszafordulni.Még lett dolga ebben az életben.)

Ők a három Izabelek, három variáció a névre, három kislány, három csoda!