Amikor a kelő nap elűzi az éjszaka sárkányát

Kutya egy helyzet

A ház ura örömmel hozta haza az egérmérget, hogy a faház és környéke mentesítve legyen Zsebi folyamatos ásásától, és a ház alá való alá ásásától is. Igen ám, de nagy buzgalomban jutott vakond lyukba is. Ahonnan Zsebi annak rendje és módja szerint ki is kaparta, vagyis a zacskóját megtaláltuk. A kérdés már csak az volt: megette-e?

Telefon az ügyeletes állatorvosnak, 3-4 napos kibontakozást ígért, figyeljük a tüneteket, stb. Engem a városban tartottak a dolgaim, szomszédasszonyomat szobában a migrénje, de azért ha tudott ránézett a kisasszonyra. S közben lejátszódott a molnár, fia és a szamár esete is. Mindenki mást mondott, megeszi, nem eszi, nem árt neki, árt neki. (Senkinek sem kívánom azokat az órákat.)


Végül ma hoztam K2 vitamint, megelőzésként vagy, ha szükséges adni tudjunk neki. Látszólag vidám, mozgékony, a szomszédasszony szerint elásta. Igen ám, de akkor mikor ássa onnan elő?


Happy end nincs, kérdezhetnénk ismét Sárikával? Van? Kérdezhetném én is? Az előbb a kertben találtam egy bontott zacskójú mérget. Vajh melyik méreg lehet? Az ominózus? Egy másik?


(Amúgy két döglött egeret is találtunk a  hétvégén, viszont a faházban még mindig kaparásra ingerlő mozgás, zörgés van. Most legyünk okosak!)

S jöjjön végül egy kutyás történet Fodorka blogjáról.

Egy tüneményes könyvet olvasok

"Hatvanegy évvel a szerző születése előtt, 1919-ben jön világra a regény főhősnője, Helena Bieniecka, akit szépsége miatt mindenki csak Lalának, azaz babának nevez. Az ő alakját rekonstruálja könyvében Jacek, az unoka, kirajzolva egy különleges asszony történetét egy különleges korban, hiszen a nagypolgári família anekdotái pontosan visszatükrözik a hosszú huszadik század lengyel történelmét. Ám a családi történetek sem pusztán valós események krónikái, egyúttal átjárja őket a görög mítoszok, a shakespeare-i tragédiák és a világirodalom nagy történeteinek szelleme. A családi anekdoták, a nagymama szépiás színekkel megrajzolt képe egyszerre egy örökre eltűnt belle epoque megkapó felidézése és melankolikus tűnődés az idő múlásáról, elegáns és virtuóz nyelven, érett írói eszközökkel és finom humorral.

Ódivatú? Nosztalgikus? Eszképista? Talán. De az biztos, hogy kevesen csábítanak ilyen édesen és élvezetesen a múltba révedésre, és a mulandóságról való elmélkedésre."


forrás

S ha valaki elolvassa az előzetes részleteit, akkor elárulom engem egész más fogott meg a könyvben. A hangulata,  a párbeszéd  a már szenilis, összetöpörödött Lalával,  a nagyival, s ahogy kibomlik a története. A hangvétel, a bensőségesség, az összekacsintás és a szeretet. Ez utóbbi mindenekfelett. S igen  a történelem, annak fonákságai, ahogy szemléli, ahogy megélte, ez is része a könyvnek. De mindenek előtt a hangvétele. Idefotóztam egy részt, számomra ebben minden benne van.

 

 És egy egy riport a szerzővel, a könyvről is beszél.

Házakról... Őrség

 Házak, hangulatok

 Kint és bent

Az istálló, ma kiállítóterem, de ha jól nézzük megmutatja magát.

 

A felső az élet volt (a kiállítás egy fotója), az alsó az egyik ház konyhája.

A ház és az élet

Amikor még a kalászok is látszottak, no, az volt az igazi.

A boronafal

Hétvége

Ugye, hogy nő?

Amikor a sok fú közül végre kiemelkedik a kert(ecske).

A levendulaszegély.... 3 éves, ahhoz képest. Nincs jó helyen, be kell látnom.

Fűszerkert,

és a paradicsomos fotó elkeveredett...

Állatok új szerepben

 A másik bejegyzés kólázó lepkéje a pajtabüféből. Jut eszembe: július 11-13. Őrségi Lepkekaland!!!!!

 Éjszakai képek az őrség éjszaka szobájában, a hangok nem hallhatók, mondhatnám félelmetes volt, először nem tudtam hova tenni a huhogást, kutyaugatást, mire rájöttem hova csöppentem.

Macska az asztalon alszik (nesze neked higiénia, de ne itt keressük!), mellette szarvasbogár, ami alá egy szívet véstek valamikor az asztalba.