Húsvétra

                  Aranymiatyánk

                  virágszombaton este

                  mária fiát kérdezte

                  jövő héten mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  virágvasárnapján mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  akkor anyám király leszek

                  a jeruzsálemba bé mejek

                  hát nagy hetfőn mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  akkor anyám beteg leszek

                  a templomba nem mehetek

                  hát nagykedden mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  akkor anyám vándorolok

                  az utcákon le s fel járok

                  nagyszeredán mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  akkor anyám hamis júdás

                  engem harminc pénzért elád

                  nagycsütörtökön mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  anyám getszemáni kertben

                  felmegyek az olajok hegyikbe

                  jézus a getszemáni kertben

                  fenn az olajok hegyikbe

                  térgyen állva imádkozik

                  piros vérrel izzadozik

                  nagypénteken mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  akkor anyám egy keresztre

                  fel leszek én majd feszítve

                  te a kereszt alatt leszel

                  szent kezedvel el nem érhetsz

                  szent kezedvel el nem érhetsz

                  szűz öledbe le nem tehetsz

                  hát nagyszombaton mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz szenvedni

                  akkor anyám koporsómba

                  bészállok a gyászos síromba

                  húsvét napján mit fogsz tenni

                  szent fiam mit fogsz művelni

                  akkor anyám feltámodak

                  mennyországba uralkadok

                  húsvét után ötven napra

                  piros pünkösd hajnalára

                  elküldöm a vigasztalót

                  a fehér színű galambot

                  pünkösd után nyolcvan napra

                  nagyboldogasszony napjára

                  felviszlek a mennyországba

                  a mennyei boldogságba

                  Megjegyzés: Beküldte: Buda Géza

(Nagyon régen mentettem le az internetről, nem tudom a forrást.)

A fotók Petrás Mária kiállításán készültek Öcsön 2010-ben.

Áldott Húsvétot, örömteli ünneplést kívánok minden blogolvasónak!

Játék a számokkal

Álmaim - házunk

 83911 oldalmegjelenítés - 911 bejegyzés, utoljára közzétéve: 2014.04.17. - 77 követő

Köszönöm.

Könyv, zene

 A könyv,
















a zene:

A ráadás:

Kert

Simai Mihály: Anyám csevegő kertje

Anyám csevegő kertje
köszön rám reggelente...

Szól a sárga peremizs:
- Kérlek, törődj velem is!

Gyúl a piros tulipán:
- Mint a szívem, légy vidám!

Kéken nevet a csenkesz:
- Mosollyal megmelengess!

Súg a fehér madárhúr:
- Beszélj hozzám madárul.

Hahó- kiált a hérics -,
tavaszhírt hozok én is!

Kacsingatnak a hunyorok:
- Legyen virágos humorod!

Ordibál a szamárkenyér:
- De nagyra vagy, szamár legény!

Károgja a varjúháj:
- Ügyelj, nehogy pórul járj!

Tátika némán tátogat:
- Ugye, megőrzöd titkomat?

...Anyám csevegő kertje
beleszürkül az estbe.

Sötétben csak az estikék
illatozzák szeretetét. 

Elárulom, amit mutatok fedőtevékenység. Napok óta fekszem is, s meglehetősen rosszul vagyok. Remélem csak az időjárás miatt. 

Megtaláltam, ezt is!

Szabó T. Anna: Kavicsvers

Van pirargirit, bournonit, tennentit és antracit,
spinell, korund, piroluzit, perovszkit és ilmenit,
oktaéder, romboéder, prizmaforma és amorf,
fehér karcú, opak fényű, szálas, kontaktmetamorf,
hidrotermális telérek, üledékes kőzetek
termeljék, vagy hengergessék kruppos téli tengerek,
esetleg a nyálkás őszi Nizza hordja partjain -
a kő lehet opál, kalcit, limonit vagy turmalin,
ónix, kvarc, rodokrozit vagy hópehely-obszidián,
mindenképpen drága kő lesz, hiszen egy szemet kíván,
egy kezet, ki megtalálja, kihalássza sok közül,
hazahozza égen-földön - csak az a kő üdvözül,
csak az él, kit megtalálnak, néznek, fognak, osztanak,
az a kő, mit ajándéknak adnak, éget, mint a nap,
kiválasztott, aki adja, és kiválasztott a kő,
hiszen még egy ugyanilyet nem teremt a nagy Idő,
osztálya van, rendje van, de formája különleges,
egyetlen kő, neked adják, ilyen nem lesz, csak neked,
aki kapja, méltán boldog, hiszen kiválasztatott:
mint kavicsot, megtaláltak - én is egyetlen vagyok.

 A festett és rajzolt kövek ajándékok. Az egyéb köveim fotói nem kerültek elő. Ez, a véletlen műve. Mikor kerestem, ezt sem találtam.

Türelem fotót terem

Estére csak megtaláltam. 2011. Három éve. Most volt, virágzott egyetlen tő.

Az embernek

mindig éreznie kell, hogy mikor szorítja össze a fogát, s csakazértis, s mikor van, amikor legyőzetik.A tegnapi a legyőzetés napja, a pusztulat napja volt számomra. Egész nap feküdtem, kivéve mikor az éppen a tegnapon érkező megrendelt virágokért (palántákért) kellett elmennem. Aztán hosszas számvetés, egyeztetés, időjárás figyelés eredményeképp ma hajnalban eszi, nem eszi alapon kivinni a házhoz, s beásni.

Mire végeztem  nap is mellém szegődött, s kisütött, felvidítva  a lelkem. Viszont jönnöm kellett vissza, mert "magad uram, ha szolgád nincs" be kellett vásároljak, már kicsit az ünnepre is. Azért a mai napom össze nem hasonlítható a tegnapival, mert ha már úgy kezd, ahogy tegnap  palánták ide, palánták oda, maradok. Még sosem rendeltem növényeket, most viszont kék és vörös színkompozíció kínáltatott, s nem tudtam kihagyni. A kolléganőim meg választottak epret, s folyton termő paradicsomot. Ki, ki a maga ízlése szerint. Úgyhogy, remélem a tavalyi sárgulást idén színes virágágyás váltja majd fel. S ezzel befejeztem a kertivirág és bokor projektet, idénre, vagy tavaszra? Meglátjuk, mert némi átültetés lehetősége azért mutatkozott, de ezzel úgy látom várnom kell az őszt. A nagy veszteség a törpeírisz lett. A bejárati ajtó előtti kilépő előtt virágzott költözéskor tömött sorokban. S a hozzá nem értés betemette földdel a rizómákat, mire kiderült a napfény élteti. Késő volt. Aztán ott járunk be, ez pedig óhatatlan taposást jelentett. S a burkoló is tett az ősszel a betemetés (az ő szemszögéből védelem) érdekében néhány lapáttal rájuk, földet. Azt hiszem ez lett szegényeknek az utolsó földhányás. A maradékot mentenem kell majd egy megfelelő helyre. Nagyon szerettem őket, első tavaszi virágunk volt, költözéskor.