2014. április 8., kedd
2014. április 7., hétfő
Behálózva
Fodor András : Pókfonál
Ezüstcsillámok futkároznak rajta,
amint bokor s virág közt nyúladoz.
A meddő tér köréje szűkül,
és nagynak, legnagyobbnak láthatod.
Rezdülése az élet rezdülése,
a rajta ingó fény: a nap s az éj.
A mindenség feszül rá szőttesére,
húrja a végtelenségről zenél.
Bolondság látni óriást kicsinyben!
inti magát a józan öntudat.
- Mi lesz, ha hozzányúlsz a szálhoz?
- Világ szakad be ujjaim alatt ...
Ezüstcsillámok futkároznak rajta,
amint bokor s virág közt nyúladoz.
A meddő tér köréje szűkül,
és nagynak, legnagyobbnak láthatod.
Rezdülése az élet rezdülése,
a rajta ingó fény: a nap s az éj.
A mindenség feszül rá szőttesére,
húrja a végtelenségről zenél.
Bolondság látni óriást kicsinyben!
inti magát a józan öntudat.
- Mi lesz, ha hozzányúlsz a szálhoz?
- Világ szakad be ujjaim alatt ...
2014. április 6., vasárnap
Egy éjjel
arra ébredtem apám áll az ágyam mellett. Ez lehetett hallucináció, lehet, hogy megjelent. Beszélgettünk. Megbeszéltük, ami fontos. Aztán reggelre elfeledtem.
Teltek napok, vagy nem teltek? Telefonon hívtam, mesélte már jobban van. Rosszul volt, de lemerült a mobilja, tehát nem tudott senkit hívni. Éjfél körül, hogy gondolom én, hogy a szomszédokat zargassa? Lehet, hogy el is ájult, nem emlékszik, egyszer csak jobban lett.
Mihelyt megtudtam szervezni, elutaztam. Nem szóltunk neki, ne beszéljen le róla. Csengetek, nyitja az ajtót, meglát: nahát, mindenkire számítottam, csak rád nem. (Érdekes, az ajtó mellett kis balta, de az ajtót azonnal nyitja, nem nézett ki az ablakon: ki csengethetett? Amikor a szomszédai majdnem agyonverték, akkor is hiába volt ott a segítő szerszámok arzenálja, ellene fordították.)
Aztán, mert úgy adódott felmosnék. Majdnem agyoncsap, hogy gondolom én azt? Ő ellátja magát, tegnap is felmosott. Eztán már nem próbálkoztam. Legalább vittem egy kis süteményt, egy kicsit elbeszélgettünk, meglátogattam. Volt értelme az utazásnak. Amíg bírja, mosson csak fel, mosogasson csak el, a többi meg nem érdekes, korához képest rend és tisztaság van. Legfeljebb a sok fertőtlenítésben én vagyok kissé bekattant.
Azért némileg repültünk is, szokás szerint, halottam egy számomra ismeretlen esetet. Mégiscsak megérte elutazni.
Teltek napok, vagy nem teltek? Telefonon hívtam, mesélte már jobban van. Rosszul volt, de lemerült a mobilja, tehát nem tudott senkit hívni. Éjfél körül, hogy gondolom én, hogy a szomszédokat zargassa? Lehet, hogy el is ájult, nem emlékszik, egyszer csak jobban lett.
Mihelyt megtudtam szervezni, elutaztam. Nem szóltunk neki, ne beszéljen le róla. Csengetek, nyitja az ajtót, meglát: nahát, mindenkire számítottam, csak rád nem. (Érdekes, az ajtó mellett kis balta, de az ajtót azonnal nyitja, nem nézett ki az ablakon: ki csengethetett? Amikor a szomszédai majdnem agyonverték, akkor is hiába volt ott a segítő szerszámok arzenálja, ellene fordították.)
Aztán, mert úgy adódott felmosnék. Majdnem agyoncsap, hogy gondolom én azt? Ő ellátja magát, tegnap is felmosott. Eztán már nem próbálkoztam. Legalább vittem egy kis süteményt, egy kicsit elbeszélgettünk, meglátogattam. Volt értelme az utazásnak. Amíg bírja, mosson csak fel, mosogasson csak el, a többi meg nem érdekes, korához képest rend és tisztaság van. Legfeljebb a sok fertőtlenítésben én vagyok kissé bekattant.
Azért némileg repültünk is, szokás szerint, halottam egy számomra ismeretlen esetet. Mégiscsak megérte elutazni.
Tulipánok
Fésűs Éva: Tulipán
A tulipánon
átsütött a nap,
ráhullt a hajnal drága fényesője,
s a rózsás árnyat úgy ernyőzte szét,
hogy fellobbant a pázsit selyme tőle.
ráhullt a hajnal drága fényesője,
s a rózsás árnyat úgy ernyőzte szét,
hogy fellobbant a pázsit selyme tőle.
A
méhecskedongásos kert ölén
pirosan izzott melegmézű kelyhe,
ágaskodott a boldog tulipán,
hogy még jobban az ég felé emelje.
pirosan izzott melegmézű kelyhe,
ágaskodott a boldog tulipán,
hogy még jobban az ég felé emelje.
Úgy éreztem,
felém is integet,
amint a rezgő szellő simogatta,
elég magasra tartom-e szívem,
hogy átsüssön az élet fénye rajta?
amint a rezgő szellő simogatta,
elég magasra tartom-e szívem,
hogy átsüssön az élet fénye rajta?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)