Fákkal

 

Hullámvasúton

Most éppen az előtt a gép előtt ülök, amelyikről igen kacskaringósan tudok írni, ha tudok éppen. A mai nap éppen a rosszabbodás napja, vért kap a fiam. A kórházat is épp ilyen kacskaringósan tudtam elérni, ahogy a bejegyzés készül. Állítólag ez vele jár. (A mindenféle vérrel kacsolatos pótlások, gondolom, már akinél.) Nem tudom, túl sok itt már  a rossz. (S mondom én, aki neki mindig csak a jót engedi megfogalmazni, s bíztatom. Én mondhatom, s ez mai délután nekem sem volt emiatt jó.)

Holnap tudok beszélni a kezelő orvosával, meglátogatom ismét, látom, hogy van, s remélem tudunk beszélgetni is, ahogy tegnap délután ill. a tesvérével este is tudott már kicsit hosszabban. Pedig, ahogy számoltam, túlléptünk a kritikus napokon.

Az a baj, az ő lelkiereje fogytán van, s félek, nehogy feladja.

Két nap múlva többet tudok írni. S a Nők Lapjában olvastam egy mondatot, Frida Kahlótól: Élni merni kell, meghalni bárki tud. S azt is tudom, hogy a legreménytelenebb helyzetből is jöttek már ki betegek.

Bízni kell!!!!!

Talán

elindult valami változás.
Akartam ide pár fotót, lélekvidítót, nem tölti fel a rendszer. nnyit, reggelre.

Ahol a részletekre is odafigyelnek

 

A kedvencem, tán  a bagoly miatt!S fölötte a cserepek!!S a "csodaszép és praktikus" redőnyök, csak most vettem észre, s ilyenkor...

A tegnapi sétán láttam  a faluban: mediterrán típusú ház műanyag redőnyökkel. Elcsúfították velük.

S egy emlék  a házkeresés időszakából: szintén falu, ahol a túlbuzgó ügynök még a hosszú parasztházak összes ajtaját is redőnyöztette!!!

 

A téli tavaszunk

 A primulák és a kankalin

 Akik a "fejüket" dugják ki.

 Sárgabarackon egyetlen ágacska, de leveledzik.

 Bodza

 A virágok töve duzzadt, hogy mire jó egy fotó? Amúgy nem figyeltem fel rá.

 Kajszifa

 Téli jázmin

Orgona levélrügy

Egy gyermekkönyvet olvastam

 

nem tudtam letenni. Egy nyolcéves kisfiúról szól, aki más mint  a többi ember, úgy született, hogy lebeg, fent a levegőben, szoba tetején, stb. Ő kicsit rossz családba született, a szülei akik merevek, fantáziátlanok, s mondjuk ki lelketlenek, sehogy sem tudják elfogadni. Az anya "intézkedik", s Barnaby útra kel. Sok kalandon megy keresztül, ahol emberséggel, szeretettel, elfogadással, s természetesen a gonoszsággal is találkozik. S mindig hazavágyik. Mindig, minden körülmények közt, mindenek ellenére. Haza is kerül, ahol ismét szembesül szülei "hőstetteivel", s gondol egy merészet.

A mai napra szóló 3 jó dolog

1. Délelőtt szekrényeket fertőtlenítettem nyers izomfájdalomig, de megcsináltam. Erre már csak rá kell mosni/fertőtleníteni.
2. Beszéltem  a fiammal délután telefonon, végre,  legalább öt perc hosszan. Nagyon nehezen beszél a nyálkahártya fájdalmától.
3. Kijöttem a házba délután, felnyaláboltam (pórázra tettem) Zsebit, s megkerestem egy falubeli hölgyismerősömet. Hazáig kísért minket, nagyot beszélgettünk. A vele való ismeretség, barátság(?) egy ajándéka az ittlétnek.

S kellett, hogy kijöjjek a házhoz, bár az ittlét óhatatlanul jár munkával, elfoglaltsággal, nem enged tespedni, tenni kell, s életben tart. S végtelenül szeretek itt lenni, lesimítja  a lelkem.


S végül néhány fotó Pécsről. A Kórház térről gyalogoltam a buszpályaudvarig, s ha már cipeltem a fényképezőgépet...