Városi Évák egy weboldal neve, magyarítottam egy, még régebben olvasott interjúja alapján. Ha még nem
ismeritek érdemes felkeresni. Ötletek, időbeosztás, s a női élet minden területét átfogó bejegyzések.
Egy adventi koszorú ötlet a bemutatott 40 közül.
S egy könyvajánló, nekünk nőknek, egy kicsit másként közelítve hozzánk:
Távol Afrikától, sokadszorra, de évek után. S ismét, és még mindig a FILM számomra. A két főszereplő miatt is. Meg amúgy is.
Mert fogtam magam, s miután a két nap távollét alatt 12 fokossá hűlt épületet felfűtöttem, úgy nagyjából, úgy gondoltam adok ma magamnak egy szabadnapot. Dolgoztam, pakoltam az elmúlt két napban eleget, s kínlódtam. Gondolom a hidegfront, az tett be nekem.(Ha a pakolás, rendezkedés nem lett volna elég. De rend van egy szobában, nagyjából elpakolva, hogy élhető, lakható is legyen, elférjen benne minden. S a steril szoba is készen áll, mindenki készen áll. Várjuk az időpontot.)
Itt meg az ölbe macska várt rám, mert hiába lett a rend szigorú őre 13 év szobamacskaság után, azért, ha gazda van a láthatáron, régi szokás szerint ott, az ő ölében érzi magát a legjobban.
S ha már macska, ajánlok egy könyvet, már 2. kötet, tetszik a humora! Hát igen, a macskák azok tudnak élni, gazdát tartani, semmi új nincs a nap alatt!
Festés volt, mondjuk úgy tisztasági, főleg egy szobában. A jövendő steril szobában.
S ha már lúd, legyen kövér gondoltam. Akkor festessem ki ill. át az előszobai és konyhai faburkolatot.
Mert, ha az ember lakást árul, s jönnek a jövendő vevők tucatjai, legyen világosság. IGen ám, de az ára, úgy összeségében. Megkérdeztem ingatlanost, az értékét nem emeli. Legfeljebb a látvány. Szóval marad a régi, a faburkolat, a nyolcvanas évekbeli, a meghitt, a hangulatos, és ósdi. Meglátjuk. Ha nagyon utálják, ha elriadnak, ha nem jön el, aki erre várt, átfestetem. Majd.
Pakolok. Könyvek. Könyvek tucatjai. Ilyenek és olyanok, kellenek ezek ide? Kellenek a könyvek? A mindenfélék? Vagy csak a válogatottak? Régen az emberek gyűjtötték a könyveket, most látom dobozszámra ajánlják fel a könyvtárnak őket. Nem kellenek már? Nincsen becsületük? Már nem becsüljük a régebbieket? Nincs helyük a szűk lakásokban? Most megmenekültek, visszakerültek. Bezzeg az az egy, amit elvittek, az nagyon hiányzik, azt nagyon keresem, kölcsönkérték, soha nem kerül már vissza, szerintem továbbadták, a legkedvesebb Erdélyről megjelent könyvem volt.
Azért viszik is a könyveket, a vásáron 200 Forintokért darabját. Az ajándékot, a felajánlottat, a leselejtezettet. Akkor mégis kellenek akönyvek? Mégis gyűjtik őket? Mégis van becsületük?
Megtalált egy DVD. Kerestem a jutubon, de nem tudom linkelni, nincs fent. Good Will Hunting. Régi. Robin Williams az egyik szereplő, nagyon kedvelem őt. S jólesett most a film is, akkor is, ha régi.
Másik filmet kerestem, véletlenül akadtam rá. Lehet, másoknak ismerős, nekem újdonság volt. Szeretet, árulás, önfeláldozás, s egy kisfiú sorsa két anya (család) közt. Nézzétek meg!
mert festésre készülünk, s szét- ill. elpakoltam, feje tetején áll minden.
DE!!!! Tegnap beleolvastam Süveges Gergő a Csík zenekarról írt könyvébe, s éppen Kiss Tibi nyilatkozott, hogy kerültek kapcsolatba egymással, mit érzett mikor meghallotta a Most múlik pontosant az ő feldolgozásukban. S mellékeltek akönyvhöz egy CD-t is, három szám erejéig. S hallgatom Presser Gábort a Csík féle feldolgozást: És jött a doktor.
S ez valami fantasztikus találkozás: a népzene, a Presser dala, éneke, együtt mindahányan, " A zene, a zene kell, a zene." Ahogy a mulatás, együttzenélés hangulata lejön. S egyből értelmet nyernek Kiss Tibor szavai (ha addig nem nyertek volna, de most ez, így olyan fantasztikus találkozás lett!!!)
(Ezt csak mellékesen jegyzem meg megjelent az ő verseskötete, s úgy, de úgy szerettem volna ha meghívjuk egy találkozóra, mint költőt. "verseskötete "versesköteteIlyenre nem ér rá", mondta a kolléganőmnek. ) Nem tudok linkelni, nem tudok törölni, most megy ez a bejegyzés így. Ilyen a gépem, ilyen......
A férjem azt mondta bolond vagyok. Ti értitek ezt? Valamikor egy bolhapiacon vettem egy mákdarálót. Kitettük a konyhába a régi mérleg mellé, aztán valahogy nem került használatra. Ma délután kezembe vettem, mert szükség lett a közreműködésére. Ahogy elmostam egy patyolat tiszta mákdaráló volt a kezemben, pontosítok, ahogy mosáshoz szétszedtem X idő után. Portalanítani akkor is kellett, meg ki tudja előtte mennyit és hol járt, míg hozzám került.
Úgy éreztem mintha éppen tegnap használta volna valaki, az a valaki aki nagyon szerette, gondot viselt rá. Éreztem a jelenlétét ennek a valakinek, egy idős hölgynek. Át -és rám sugárzott a gondoskodása, a szeretete, a törődése. A melegsége.
Aztán szertefoszlott a jelenlét, s tudtam, hogy nekem adta, átadta, nekem is ilyen figyelemmel kell eztán felé fordulnom. Megérdemli.
