Munkás hétvége búcsúztatta a szívmelengető őszt

s helyette már tegnap a márciusira emlékezető morgó szél jött éjszakára, mára hideg és eső.

Viszont kivágattuk a házól kb. egy méterre nőtt ringlófát, volt idő legallyazni, elhordani, némi trágyát juttatni a gyümölcsfák alá, körbeásni a levendulákat, s feljavítani a talajt környezetükben. Ha már ez sem használ új helyet kell nekik keresnem jövőre.

Amit  terveztem elvégeztem a kertben, nagyjából, ha meglehetősen elnyújtva, sok-sok pihenéssel megszakítva. Közben tegnapra még közös faház pakolás is jutott, mert Zsebi hogyhogynem kilyukasztotta a meszes zsákot, s ami kifolyt azon aludt. Még jó, hogy észrevettem. Szóval kipakoltunk, kimertük, csináltunk neki téli fészket. (Csak azt tudnám miért is van neki kutyaháza? ) S akkor már emberem hamar kicserélte a lyukas esőcsatornát is, s átalakítgatta a vízfolyás útját. Mondhatni új mederbe terelte, mivel félő volt, hogy a faház alatt kimossa víz. Szóval: elvégeztünk, rendbe tettünk, s mire mindez kész volt rendelésre érkezett az időjárás változása. S mily jól esett behúzódni a meleg szobába, mécseseket gyújtani, füstölőt égetni! Csokoládés kuglófot eszegetni, melynek illata betöltötte az egész házat.

Ködvárak

Czóbel Minka: Ködvárak

Esőcseppek, ködfoszlányok, -

Sűrű erdőkön keresztül,

Esőcsepptől, ködlepeltől

A levélzet összerezdül.

Ködfátyol hamvas szövetjén

Láthatatlan hold fénye árad,

Hegyek ormán épülnek fel,

Köd-alkotta fellegvárak.

Hűvös szellő jön Keletről

Széjjel fújja a sötétbe

Mind a várat - száll az erdőn

Tépett ködfoszlányok fénye.

Fák, fotók

Czóbel Minka: Az erdőből

Aranyban járok

Acél világban

Hervadó erdő

Zöld aranyában.

S mi távolról jön

A levegőbe

Megérzi az erdő

Megremeg tőle.

Gallyak jajonganak

Viharzó szélben,

Nyöszörgő sírás

A fák tetejében.

Keringő varjak

Távol világból,

Jönnek nagy véres

Zord lakomából.

Az erdő csendje

Rémes beszédes,

Ne fordulj arra,

Kerüld el édes!

Arany levelek

Mint könnyek árja

Egyenként hullanak

Utolsó díszül

Elhagyott megtört

Halott virágra.

Ezek a fák annyira fogtak. Próbálkoztam fekete-fehérben is. Tegnap voltam egy kiállításmegnyitón, gyerek fotósok mutatkoztak be. A tanárbácsi  a jövendő szakköröseinek (s nekünk kíváncsi felnőtteknek tárlatvezetést tartott: mit, hogyan, s miért? Ugyebár, én fotózgatok szerelemből, minden előzetes tanulmány nélkül, most elgondolkodtam, de felnőttet nem fogad, csak külön.)

(Blog)ajánló

 HáziManó és életszépítők  -höz a Kicsi Ház- tól jutottam el. Üde "kirándulások", szenzációs ötletek, nézzetek körül, akik a lakberendezéssel foglalkozó írásokat szeretitek.

S reggeli szórakozásaim. Szeretem, mikor besüt a nap délelőtt, s árnyakat rajzol a falra.

 Ráadások:

Nézőpontok

"Kútágast és kútját"

Csengett a fülembe a gyermekvers, ahogy ránéztem az autóból a "kútágasra". a mező melletti úton. Visszafelé megálltunk,  s megnéztem. Jól láttam kútágas volt, igaz már elég lerobbant állapotban. Odagyalogoltam, s megtaláltam a kutat is.  Lakhattak itt? mezei kút lehetett? majd megkérdem ismerőseimet, ha találkozunk.

S eszembe jut egy réges régi kirándulás, egy erdőben. Ahogy boklásztam a növényzet úgy helyezkedett el, mintha valamikor ott egy ház állt volna. Lehetséges, hogy a növényeknek rendelt helye van, s ez alapján tájékozódtam? Nálunk is van ház fája, a diófa. Gannán van  Körteporta, amely az udvaron lévő körtefáról kapta a nevét. E valahai kertben is így helyezkedtek el fák, bokrok. Később a fauban érdeklődtem, s mesélték valamikor vadászház  volt ott, de nem volt  szükség többé a vadászra, aki beköltözött a faluba, háza az enyészeté lett. Jó régen, évtizedekkel ezelőtt lehetett, mert kövek, téglák már nem voltak, vagy elhordták, vagy vályogház volt, csak a növények "meséltek"  a hajdan ott élőkről.

"... s ott játszik tovább ezüstcsöndű fény, a pók sokszínű tündérlemezén." Szabó Lőrinc