Bobról, az utcamacskáról és a gazdájáról

"Bobban volt valami különleges. Az egyénisége volt az, ami magához vonzotta  az embereket.   Mindenki érezte, hogy van benne valami egyedi.

...Egész különleges módon tudott kapcsolatot teremteni másokkal, vagy legalábbis azokkal, akikről sejtette, hogy szívükön viselik a sorsát.


Életem egyszerűen gazdagabb lett attól, hogy Bob is a része volt.
Olyan öröm volt egy ilyen nagyszerű társ, egy ilyen csodás haver. Úgy éreztem, mintha esélyt kapnék arra, hogy összeszedjem magam.

-Csak te meg én vagyunk, szemben a világgal- mondom neki. - Mi vagyunk a két testőr.

Imádta a rutint, a megszokást, mindig a kiegyensúlyozottságot szerette."
Bob, az utcamacska c. könyvből

Miért fáj az embernek annyira

két szemtelen, pákosztos, végtelenbelű vörös macskaállat elvesztése?

Hisz
reggelente nincs aki 500km/ óra sebességgel, s az embert feldöntve rohanjon be a házba az ajtó kinyitásakor

nincs, aki az udvarra való kilépéskor láb alatt legyen

nem kell állandó ajtó-és ablakügyeletet tartani, kik, mikor és hol, s hova ugranak, s osonkodnak be?

nincs ki aludjon kanapén, ágyon és nyoszolyán (ami az ágyon való alvást kiváltandó a számukra lett rendszeresítve, s mily önfeledten tudtak azon a hátukon, magukat eldobva aludni)

nincs akire fújjon macskaúr, s nincs aki fújjon macskaúrra, s megfélemlítése alatt tartsa

nincs aki a kerti asztalnál dolgomat végezve felügyelete alatt tartson

nincs vörös színű muff a hónom alatt, mikor a kertbe sétálok ki (ez az agyik Mózsi tartózkodási, közlekedési helye volt)

nincs aki a kerti munkáknál láb alatt legyen, kísérjen kert hosszan

akit fotózhassak mindenféle helyeken és pozíciókban

nincs, aki megérkezve a kapuban fogadjon

aki a kutyáktól ételt lopjon

sorolhatnám még

N I N C S!!!!!!! Nincsenek! Fájnak.

(S megértem barátnőm 13 éves lányát, aki a hörcsi elvesztésekor 3x kapott sírógörcsöt, s megfogadta: neki többet nem lesz meghaló állata. Így lett kutyájuk....)

Ahányszor ma

reggel kinéztem az ablakon az időjárás mindig új arcával örvendeztettet meg: szakadt az eső jó órája, aztán kisütött a nap, majd párába borultak a szemben lévő dombok, most ismét beborult, felhők úsznak el a távolban.

Tavalyi diót készültem törni, sajnos az ujjamon olyan helyen van  feltörődés ki kell vonjam a forgalomból, hogy beszáradhasson, gyógyulhasson. Így olvasni leszek kénytelen. Minő szenvedés...
(S remélem  a tegnapi kerti munkáktól nem fertőződött be, a legrosszabb helyen van, hiába ragasztom le, addig tart.)

Marad a begubózás, a mécses és a füstölő... és a könyv. Az este már előszedtem melegíteni a fényhozókat.

Változások

 

 

 

Munka után gyors ebéd, s

rohantam ki a házba. Munkák vártak a kertben, diószedés, hagymások ültetése. Addig, míg egy rágott hagymára (tán krókuszé lehetett) nem leltem. Rögtön leállítottam az ültetést.

Volt alkalmam  diólevelet gyűjteni, kutyát simogatni, labdát dobálni neki, s néha hívni a  Mózsikat. Ez volt az abszolut felesleges dolog... fáj a szívem értük. A hirdetőcéduláimra egy hívás sem érkezett, mint várható volt. Falun  macskatúltengés van, én vagyok csak macskasirató bolond. S akkor még kutyaharapást szőrével alapon egy könyvet is a kezembe nyomtak.



Mert ugyebár van könyvtárban élő macskáról írott könyv

sőt még vak cicáról is íródott

S még van annyi, én is írtam már a blogban többről is. A "szerelmem" Findusz. S akkor szórakoztatásul jöjjön egy film a sorozatból. Kutyaharapást szőrével....

Amúgy a ház körüli macskarend éber őre, a szerencsétlen száműzött, a kiéheztetett, ő köszöni jól van, éli világát, mint macska, mint falusi macska. (Ahogy megfogalmaztam: eddig "ember" volt, végre macska lett.) Most éppen egy közös széken osztozva vesemelegítőként tölti az estéjét.

Ilyen volt, ilyen lett

 
"Majd altató fény szitál az égbül,
erdő és mező pihenni készül."
Nagy László 

A fenti fotók szinte pillanatokon belül készültek. Láttam, hogy milyen aranyba öltöztette a nyugvó nap a fákat, futottam  a fényképezőgépért. Szinte az utolsó pillanatot kaptam el, mert a következőben már zöld volt minden.

Őszi reggel kint a kertben

De mégis, barátom, jer, ha kisétálunk,
 Az őszben is elég örömöt találunk.
Ha nincs is oly pompás, mint a víg kikelet,
 De mégis sok részben dicsekszik e' felett.
Van édes szőllője, van szagos gyümőlcse,
 Mellyel a sétáló kebelét megtőltse,
Ha a szép virág is olyan kedves maga;
 Hát a gyümőlcs, melynek íze is van s szaga?
Az ugyan ébreszti, de csak látásunkat,
 Ez ízlésünket is s véle szaglásunkat.
És így ha a tavasz a leggyönyörűbb rész,
 Az ősz meg legjobb is, leggyönyörűbb is lész.

Levegő ege is dél után enyhesebb,
 A szent Mihály nyara most legkellemesebb.
Van a hegyen egy kis szőlőm és szilvásom,
 Itt esik ilyenkor legszebb múlatásom.
De ha te nem sajnálsz vélem megjelenni,
 Ez a gyönyörűség kétszeres fog lenni.
Eszünk körtvélyt, almát s barna gohérokat,
 Nem irígylünk semmi rakott asztalokat. 

 Csokonai Vitéz Mihály: szeptember

 S a ráadás: